2016. szeptember 24., szombat

Vers az esküvőnk alkalmából

Anyósom egyik ismerőse a következő sorokkal lepett meg minket:

Kisháziné Julianna: Szívre szív

Ha két pillantás összeér,
Nem érződik már a tér;
Nem rebben pilla sem,
És minden zaj elpihen.

Nem hangzik szó sem el,
Szívre szív csendben felel.
Nem hangzik szó sem el,
Szívre szív csendben felel.

Két kéz ha összeér,
Simogatna a tenyér.
Nincs már csak ő, meg én
E szép kerek Földtekén.

Nem hangzik szó sem el,
Szívre szív csendben felel.
Nem hangzik szó sem el,
Szívre szív csendben felel.

Két élet ha összeér,
Kitárulhat már a tér,
Mert széles lesz az út,
Mely kétfelől összefut.

Elhangzik két igen,
Elkísér egy életen.
Elhangzik két igen,
Elkísér egy életen.

S jönnek majd a gyermekek,
Fogod a kis kezeket;
Felnőnek melletted,
S átélik a szerelmet.

Felsejlik az ifjúság,
A nappalok, s az éjszakák,
S átérzed újra azt,
Milyen is a szép tavasz,

Mikora két pillantás összeér,
S nem érződik már a tér;
Nem rebben pilla sem,
És minden zaj elpihen.

Nem hangzik szó sem el,
Szívre szív csendben felel.
Nem hangzik szó sem el,
Szívre szív csendben felel.