2016. május 6., péntek

Műtét után 1 héttel

Milyen gyorsan telik az idő, igaz?
Nagyon fel se fogtam, hogy túl vagyok rajta és már 1 hét oda is van. Jó, persze amikor fáj vagy húzódik a sebem, akkor teljes mértékben érzékelem, hogy megműtöttek.

Egy nyűglődös pillanat



A hegem nagyon szép, mondhatni alig látszódik valami. Viszont, a belső varrataim szúrkálnak, a bőröm begyulladt a sok tapaszlecibálástól és a nyakam, vállam is totál merev, de rohamosan javulok.


Sétálgatunk sokat a szüleimmel, hogy friss levegőn legyek és mozogjak is egy kicsikét.


Aztán ma már kerékpároztam is egy kisebb kört,de csak itt a faluban,mert az nem igényel olyan nagyon nagy figyelmet, mintha a város főutcáin kellene tekernem. Nem fordul rendesen a nyakam, testből fordulok még, így nehézkes a dolog, de menni fog. Holnap majd egy nagyobb kört kellene megpróbáljak, aztán majd egyre többet.

Fura ez, mert a műtét utáni napokban 10 perc álldogálás után szakadt rólam a víz, lefehéredtem, szédültem,minden bajom volt. Elpoénkodtunk rajta, hogy falusi lány vagyok én, szédülök a betonon, de azért közel sem volt jó érzés. Majd próbáltam minél többet talpon lenni. Olyan sokat kellett feküdnöm meg nyugton maradnom, hogy elszoktam a mozgástól. Arról nem beszélve, hogy enni se nagyon tudtam. A kettő együtt legyengített, de már ez is csak a múlt.

Ma rántott szeletet, rántott karfiolt ebédeltem sült krumplival meg öntött salátával! ;)

Csak azok a fránya napi szúrások ne lennének....Apukám olyan szépen beadja nekem minden nap, de hát kinek lenne kellemes??

Volt itt Zsombor is egy kicsit. Nagyon jól elvoltunk.


Néztük Az erdő kapitányát ebéd után és így aludt el az ölembe


A szüleim elhalmoznak minden jóval. Anyukám süt, főz, lesi minden szavamat. Jól esik a törődés és a sok figyelem tőlük, de tudjátok azért valamiért nem találom a helyemet. Gergő nincs velem és nehezen élem meg ezt az időszakot így. Hozzá vagyok szokva a jelenlétéhez, hisz csak 11 éve vagyunk együtt lassan. Nagyon kevés éjszakát töltöttünk külön idáig.

Biztos a jó idő miatt is érezhetem ezt, na meg nem mozoghatok úgy, ahogyan nekem tetszik. Korlátozva vagyok, kicsit bezárva is és néha magányosnak is érzem magam.

Ilyenkor azért az ember sok dolgot átértékel, átgondol az életében.

Na de fel a fejjel, igaz? Nemsokára csak egy halvány kis csíkocska fog emlékeztetni erre az egészre.

Legyen nagyon szép és tartalmas vagy éppen pihenéssel teli a hétvégétek!!!