2016. február 25., csütörtök

Az úgy volt...

...hogy megint jó régen nem jeletkeztem. Mostanában nincs kedvem se meg ihlet se, hogy miről is írjak. Minden ugyanolyan, semmi változás nincs az életemben.
5-6 hét kint, 1 hét otthon, ingázunk, dolgozunk, családozunk, dokikhoz járkálunk, barátokkal vagyunk.

Volt nálam Dóri ♡, aki készített bejegyzést a Gyulán töltött időről, amit itt olvashattok:  3 nap szabi Gyulán

A követőim száma hárommal kevesebb lett, de nem esik rosszul. Én se követném magamat mostanában.

Március 31-én műtenek, végre eltávolítják a cisztát a pajzsmirigyemről. A sebész nagyon szimpatikus és normális. Jó sokmindent zúdított a nyakamba egyszerre, de lesz időm megemészteni őket a műtétig.

Jelenleg pedig beteg vagyok, ami nem valami jó,mert vigyáznom kéne magamra. A torkom nagyon fáj. Már a nyelés gondolatától is kivagyok. Annyi teát megittam, hogy a cisztámba is tea lötyög már tutira. Szedek multivitamint és gyümölcstállal indítottam a napomat, de nem vagyok jobban.
Bízom benne, hogy holnap reggelre valamennyire változik a helyzet, mert mennem kell dolgozni.

Aztán jön a hétvége és remélem nagyon jó idő lesz. Érzem, hogy szükségem lenne egy nagy adag természetes D vitaminra. Tudjátok, az a fajta, amikor az egész testedet átmelegíti. Amikor csak állsz, az arcodat a nap felé fordítod és csukott szemmel szívod magadba, mélyeket sóhajtozva.
Ez kell nekem most :)