2015. december 15., kedd

Az a bizonyos nehéz időszak

Nem is tudom, igazán mit is írjak, és azt hogyan írjam le nektek!
Amit először is tudnotok kell, köszönöm a kedves szavakat, jól vagyok most már. 

Most kezdhetnék irkálni arról, hogy vannak rossz időszakok az életben és elfáradunk, kicsit elbújunk a világ elöl, stb. 

Igazából nálunk most a "betegség" játszott közre leginkább meg persze egy kicsit az érzelmi világom is felborult. 

Röviden és tömören Gergő beteg lett. Elkapta azt a vírusos betegséget, amin biztosan sokan közületek is átestek. Mivel ő cukorbeteg, ezért nála halmozottan jelent meg. Magas láz, magas cukor, étvágytalanság, nem maradt meg benne semmi és gyenge volt. Neki viszont szüksége van minden gramm szénhidrátra, mert fennáll a kóma veszélye, így egy nap kinti munka után hazamentünk, ahol megkapta a szakszerű ellátást és meggyógyult. Injekciót adtak neki be, mert nem tudtam a lázát levinni. Se gyógyszer, se vizes törölköző, se hideg fürdő nem segített. 
Szépen lassan kezdett jobban lenni és már mi is tapasztaltabbak lettünk és legközelebb (ne legyen ilyen) tudni fogom mit kell tenni. 
Nagyon rossz élmény volt és borzasztóan aggódtam érte, mert annyira rosszul volt és én nem tudtam segíteni rajta. 
Bízom benne, hogy nem lesz többet ilyen!

Sajnos engem sem került el, de nem a vírus, hanem más. 
Találtam egy csomót (3.5 cm) jobb oldalon a nyakamon. Tudtam, hogy ott a pajzsmirigyem van, így felkerestem a háziorvosom, aki elindított a sorozatos vizsgálatok, szurkálások útján. 
Vérvételek, ultrahang, izotópos vizsgálat, MIBI szcintigráfia, még vérvétel, biopszia várt rám. Sehol, senki nem mondott nekem semmit, mindenki csak ködösített. Dobáltak egyik orvostól a másikig, kell még vizsgálat, akkor majd többet tudunk, menjek tovább, legyek türelmes. Ahogy telt az idő, egyre jobban kezdtem aggódni, de tartottam magam és mentem előre. Bármi is legyen ez, meg fogok gyógyulni és kutya bajom nem lesz. 
Végül Gergő kezelőorvosánál kötöttem ki, aki elvégezte az utolsó vizsgálatot és ő mondta ki, amit hallani akartam 2 hét után: JÓINDULATÚ CISZTA!!!!! 
A műtétet sajnos úgy néz ki, nem úszom meg így sem, mert eléggé útba van, bizonyos helyzetben nyomja a nyelőcsövem és olyan érzésem van, mintha megakadt volna valami a torkomon.

Miértek nincsenek. Nem keresem rá a választ. Ott van, kiszedik, elmúlik, vége lesz! 

Az a 2 hét összességében rettenetes volt. Mindenki betegnek kezelt, nagy betegnek. Az ismerős nővérek lehajtott fejjel jöttek elém, segítettek, de nem mertek semmit sem mondani. Az orvosok is csak nézegették a papírjaimat és csendben ültek velem szemben. 
Gergő orvosa mondta ki először, hogy rák is lehet. Azt hiszem, akkor sem ijedtem meg. Tudtam, hogy benne van a pakliban, na de azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyivel megúsztam. 

A műtét majd egy januári konzultáció és egy újabb adag vizsgálat után lesz. Valószínűleg Debrecenbe fognak elküldeni, amit nem is bánok. Rá bízom a kezelőorvosomra az egészet! 

Nézzétek az új profilképem ;)
Mehetne a felnőtt színezőbe :D :D



Igazán még úgy érzem, most sem jött ki rajtam. Gondolok itt arra, hogy pár évvel ezelőtt biztosan zokogtam volna vagy nem is tudom. Most is teljesen nyugodt vagyok és tudom, hogy hamar vége lesz és csak egy picike heg fog emlékeztetni minderre! :)


Itt szeretném megköszönni azoknak, akik írtak nekem és türelmesek voltak velem szemben. Jól esett az aggódásotok!!

Ölelek mindenkit!!!