2015. szeptember 23., szerda

Én igyekszem, tényleg

Ismét kint vagyunk Németországban és ismét 6 hét áll előttünk, amiből kemény 2 és fél nap már el is telt. Nagyon nehezen indultam vissza és az őszintét megvallva a kocsiban még pityeregtem is.
Egyszerűen most olyan nehéz nekem ez az egész, hogy magam alatt vagyok nagyon és csak rágódok sok dolgon. Agyalok, kattogok és semmi sem jó, semmi sem tetszik és haza szeretnék menni végleg és élni a saját életemet. Szabadságot és függetlenséget szeretnék. Csinálni azt, ami nekem jó és nem beszabályozva lenni mások által.

Hogy egy kicsikét ez sikerüljön idekint, kihoztam a biciklimet és elindultam "világot" látni. Igaz, nem leszek tőle olyan nagyon független, de egy kis szabadságérzetet azért tud nyújtani. Nyakamba veszem a várost és a környéket.
Én irányítok, én mondom meg magamnak merre menjek, mennyit tekerjek, milyen tempóban.

A zene.  
A zene az kell.  
A fülembe.
Kiabál.
Ordít.
Kikapcsol.



Pár kép, amit kattintottam, mert Anya azt mondta, menjek minden nap tekerni és készítsek sok képet, amit el kell küldenem neki. Azt hiszem ő így segít nekem, feladatot ad, amit most még szívesen teljesítek is, csak tartson ki az erőm és a türelmem!

2015.09.22.
Gyönyörű a Duna


Kicsi házikós duzzasztószerű hely Bogen felé







"Szerelmem!"

2015.09.23.
(Azt hitte az eső, hogy eltántorít...)

Agnes Bernauer Brücke-Straubing

St. Peter Basilika



Kicsi házikós duzzasztószerű hely Straubing felé

Szóval nálam most ez a nagy harci helyzet. Tekerek, hogy fent tudjak maradni. Remélem össze szedem magam hamarosan és mindez már csak a múlt lesz és jót mosolygok rajta és büszke leszek, hogy túl leszek mindenen!!!