2015. március 9., hétfő

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél

Kovtama blogjában olvastam a könyv bemutatását a könyveshétfő bejegyzésein belül még tavaly áprilisban. Azóta próbáltam hozzá jutni használtan, mert engem nem zavar, ha egyszer már valaki kiolvasta vagy használta. Számtalanszor ütöttem be a keresőbe, kerestem rá online piactéren és vártam, hogy egyszer, valaki biztos felteszi az övét.  Nem értettem, hogy miért nem lehet hozzá jutni a könyvhöz, csak újonnan, boltból. Sejtettem azonban, hogy valószínűleg nem egy elrontott írás lesz.
Tavaly karácsonykor aztán úgy gondoltam, most már csak megnézem könyvesboltokban is. Három közül végül az utolsó üzletben jutottam hozzá. Egy darabig a polcomon hevert, nem nyúltam hozzá. Azonban egy pár nappal ezelőtt előkerült. El is olvastam.
Most már értem, miért nem találtam használtan sehol. Nagyon jó könyv és nem csodálom, hogy senki nem akar megválni tőle.

Két szálon fut a történet. Egy az 1960-as években játszódik, Jennifer és Anthony főszereplésével. A második pedig Ellie-ről szól, aki újságíróként és szeretőként éli a mindennapjait.
Ellie talál egy szerelmes levelet az archívumban és elindul a történet, amelyben a saját életét véli felfedezni, így úgy érzi, a végére kell járjon a dolgoknak.

Igazán tetszett a könyv és teljesen át tudtam élni, érezni a hangulatát, a mondanivalóját. A szereplők a szemem előtt keltek életre. Ki tudtam kapcsolni olvasás közben és azon gondolkoztam, vajon happy end lesz e a vége és ha igen, akkor hogyan fog végződni?
Nem erőltettem az olvasást, egyszerűen vitt magával a történet és én pedig hagytam, hogy "maga alá temessen".

Sajnáltam, hogy vége lett. A legjobban meg azt sajnálom, hogy ilyen hamar kiolvastam. Nem néztem egyszer sem, hogy hányadik oldalnál tartok vagy, hogy mennyi van még hátra. Lapoztam egyet és nem volt több fejezet.

Egy pár részt szívesen kiemelnék belőle, ami megfogott.

"Megint elárasztotta az a furcsa érzés, könyörtelenül, akár a dagály: hogy valahol máshol kellene lennie. Mintha üveggolyóba volna zárva, elszigetelve a többiektől. És honvágy kínozza, ébredt rá hirtelen, döbbenten."

"Olyan eseményeket írtak le, amelyekre bár nem emlékezett, mégis mély rezonanciát váltottak ki belőle, ahhoz hasonlót, ahogy egy hatalmas harang hangja sokáig tovább zeng, miután már rég nem kongatják."

"A mellkasa ütemes hullámzása elárulta, mennyire felzaklatta a férfi. Egymás szemébe néztek és abban a néhány néma pillanatban Anthony minden elmondott. Elmondta, hogy Jennifer a legkáprázatosabb jelenség, akivel valaha is találkozott. Elmondta, hogy az emléke kísérti minden ébren töltött pillanatában, hogy mindaz, ami Jennifer előtt történt vele, és minden, amit élete során valaha is érzett, unalmas és lényegtelen ehhez a mostani érzéshez képest."

"Bárhol is voltam, egyfolytában úgy éreztem, hogy valahol máshol kéne lennem, valami mást kéne csinálnom...Aztán megismertelek téged és megvilágosodott előttem a jövő."

"...tudta, hogy a következő órákban átkozni fogja azt az istenséget, bármelyik is legyen az, aki úgy gondolta, jó mulatság az életüket külön vágányra terelni. Tudta, gyászolni fogja az elveszett időt. De egyelőre csak az örömöt érezte: visszakapott valamit, amiről már azt hitte, örökre elveszett."

"Mintha érzelmileg lemeztelenítve állna ott, megérezte a hőmérséklet legcsekélyebb változását is. Változékony érzelmei teljesen kiütötték."

"...miért nem ír ma már senki ilyen szerelmes leveleket?...senki nem ír már ilyen stílusban...Ma már senki nem fedi fel úgy az érzéseit, ahogy ez az ismeretlen szerelmes tette..."

"A kezébe vette a sorsát és nem hagyja magát csak úgy sodródni az árral. Ő maga fog dönteni a jövőjéről."

"Elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit."


Szívesen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el!!!