2015. szeptember 30., szerda

Csendes csodák

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon 
És tűz nyelje el Sodomát. 
A mindennap kicsiny csodái 
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre 
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, 
Ez a finom kis kalapálas 
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe, 
Nézz a kis ezüstpontokat: 
Nem csoda-e, hogy árva lelked 
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled, 
Hogy nő, hogy törpül el veled. 
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni 
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe, 
Kis hópelyhek az örömök, 
Szitáló, halk szirom-csodák. 
Rajtuk át Isten szól: jövök.















2 megjegyzés: