2015. augusztus 31., hétfő

Verne-Nyolcszáz mérföld az Amazonason (La Jangada)

"Minden, amit kitalálok, minden, amit elképzelek, a valóság alatt marad, mert eljön majd a pillanat, amikor a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüleményein."
-Jules Verne-


Jojo Moyes Utolsó szerelmeslevele óta nem nagyon került más olvasnivaló a kezeim közé, pedig bizony van lemaradásom igen csak. Vettem pár könyvet, amelyek azóta is a polcon árválkodnak.
Meg vettem a Caroline Kepnes által írt és az év legjobb thrillerének kikiáltott Te című könyvet. Akkor, amikor megrendeltem, izgatottan vártam, de amint a kezembe volt, már nem vonzott annyira, így a többiek közé került. Egy Gésa emlékiratai Arthur Goldentől is ugyanazon a helyen van. Lecsengett bennem hamar az olvasás utáni vágy.

Most volt egy hosszabb időszak, amíg nem tartott fogságban az Internet, így lehetőségem és időm engedte, hogy olvassak. Mégsem Caroline művére esett a választásom. Anyukáméknál megláttam Verne nevét és eszembe ötlött, hogy soha nem olvastam még tőle semmit, de a nevét rengetegszer hallottam már, így leemeltem a szekrényről és elolvastam a fülszöveget. Már pontosan nem emlékszem, hogy mi járt a fejembe, de valami oknál fogva az utazótáskámba került és kijött velem Németországba.

Körülbelül 5 nap alatt elolvastam a 270 oldalas regényt. Az eleje eléggé nehézkesen indult és lassan haladtak az események. A megszámlálhatatlan torkolat, folyó és egyéb földrajzi helyszín nehezítette az olvasást, de a könyv elején és végén található térkép segítségével gyorsan helyre lehet tenni a szálakat.

A rengeteg idegen kifejezés és név, amelyek elég sűrűn megtalálhatóak, mind, egytől egyig magyarázatra kerülnek, így nem marad utána üresség, hogy vajon ez mit jelenthet?!
A felétől már jócskán történnek dolgok, ami felcsigázott és nem hagytam abba.

Egy dologra rájöttem már a könyv olvasása során is, majd később be is bizonyosodott, hogy Verne eszméletlen fantáziával volt megáldva és fantasztikusan jó dolgokat talált ki és hatalmas tehetséggel írta le mindezt. Olyannyira, hogy bizonyos dolgokat teljesen valósnak véltem és eszembe sem jutott, hogy ez csak egy képzelet szüleménye lehet.

Utólag derült ki csak számomra az is, hogy film is készült belőle, így természetesen megnéztem, de hatalmas csalódás volt. Azt írja, hogy Jules Verne könyve alapján...
Ehelyett inkább azt kellett volna írni, hogy nyomokban tartalmaz némi hasonlóságot, de meg sem közelíti a kettő egymást. Először is, nem úgy hívják az egyik eléggé fontos szereplőt a filmben, ahogyan a könyvben. Aztán hiányoznak szereplők belőle, úgy konkrétan teljesen egészében, de még sorolhatnám, mi az, ami nem tetszett. Összességében legyen annyi elég, hogy körülbelül egy brazil szappanoperát gyártottak belőle.
Tudom, tudom, ha minden mozzanatot a vászonra kellene vinni, akkor nem egy estés, hanem tizenegy estés filmjeink lennének, de ha a filmet láttam volna először, biztos, hogy a könyvet a kezembe se vettem volna. Így viszont szerencsém volt, mert fordítva történt és a könyv sokkal többet adott nekem, mint a film adott volna.

Nem szeretném bemutatni vagy elmesélni a sztorit, mindenki utána tud egy kicsit kutakodni, amennyiben érdekli a könyv.
Inkább szeretnék néhány történetet, rémtörténetet, legendát* leírni, amely az Amazonas körül kering és amelyek a könyvben is megtalálhatóak hol rövidebb, hol hosszabb terjedelemben. Engem ezek az írások fogtak meg a legjobban és kötötték le a figyelmem teljes mértékben.

Először pár szóban az Amazonasról, csak hogy tudjuk, merre is található pontosan.

- A Föld legbővizűbb és egyben a leghosszabb (6800 km) folyója Dél-Amerikában "csörgedezik".
- Az Andok magas csúcsaiból ered
- Nevét a brazíliai szakaszon élő harcos nőkről, az Amazonokról kapta
- 5 országon folyik keresztül és mind az öt országban máshogy nevezik: Ena, Tambo, stb

Különböző rémtörténetek, legendák keringenek, mint például:

Minhocao, az óriáskígyó. A nevének jelentése: nagy földigiliszta és állítólag Dél-Amerikában él/élt. A legenda szerint a nagy folyó úgy apad vagy árad, ahogyan a kígyó belemerül vagy éppen kibújik a hullámok közül.

- Mae d'Agua, a félelmetes asszony, akinek olyan elbűvölően varázslatos a tekintete, hogy a folyam hullámsírjába csábítja azokat, akik rajta felejtik a szemüket.

- Manausi tuskó története
"van, azaz inkább hajdanában volt egy turuma fatörzs, vagyis inkább csak tönk, mely minden évben s az évnek mindig azonos szakában leereszkedett a Rio Negrón, néhány napra megállt Manausban, aztán elment Parába, de közben megállt minden kikötőben, és az indiánok áhítatosan teletűzdelték apró zászlókkal. Belémbe érkezve ismét megállt, aztán megfordult, fölúszott az Amazonason, aztán a Rio Negrón, és visszatért az erdőbe, ahonnan olyan titokzatosan érkezett. Egyszer partra akarták húzni, csakhogy megáradtak a haragos folyam hullámai, s nem boldogultak a turumával. Egyszer meg egy hajóskapitány megcsáklyázta, s a hajójára akarta venni. A nekibőszült folyam elszakította a vontatóköteleket, s a turuma csodával határos módon megmenekült." (forrás: Jules Verne: Nyolcszáz mérföld az amazonason, 83. o.)

- Volt az Amazonasnak egy San Jose de Matura nevezetű városkája, amely arról volt nevezetes, hogy olyan indiánok éltek itt, akiknek farkuk nőtt.

Ami még nagyon tetszett és most spoiler következik!!!!, hogy egy bizonyos sifrírozott írással íródott titkos levelet igyekeznek megfejteni, hogy a főhősünk életben maradhasson. Aki egy kicsit is szeret rejtvényt fejteni, szójátékokat játszani, azoknak ez a rész szintén izgalmas lehet.

Nekem volt olyan szerencsém, hogy a könyvet a kezemben tarthattam, de nem mindenkinek lapul a könyvespolcán csak úgy.  (600 forintért "vesztegetik" a neten amúgy.)

Egyéb művei

Azoknak, akik szívesen elolvasnák, belinkelném az online formáját, ami már egy újabb kiadás ugyan, de nem hinném, hogy változtattak volna rajta az évek során.
Jules Verne: Nyolcszáz mérföld az Amazonason

Itt pedig a film tekinthető meg:


Kellemes időtöltést kívánok hozzá!

*A legtöbbjük azonban csak a képzelet szüleménye volt, mert sok esetben egyetlen szó sem olvasható róluk semmilyen feljegyzésben sem.


Ui.: Megéri elolvasni, nekem nagyon tetszett! :)

2015. augusztus 30., vasárnap

Straubinger Volksfest

Elérkezett ennek is az ideje. Megkezdődött augusztus 7-én a hatalmas fesztivál, ami több százezres tömeget vonz magához Straubingba, a szomszéd városba, mert hozzánk éppen csak hogy pár kilométerre van.
Tavaly kimaradt az életünkből, mert ekkor derült ki, hogy Gergőm cukorbeteg, így egy hónapos kényszerpihenőt tartva mi otthon "fesztiváloztunk".
Két éve pedig pont ilyenkor költöztem ki Gergő után és ez volt majdhogynem az első élményem Németországban. Akkor ugyan sokat nem tapasztaltam belőle, de most meglehetősen bepótoltam a lemaradásaimat és több napon is kilátogattunk.
A terület hatalmas volt és majdnem az utolsó napon döbbentünk rá, hogy egy teljes részt kihagytunk és nem jártunk még nagyon sok helyen. Kiállításokon lehetett részt venni, ahol a Stihl, Viking márka is bemutatkozott többek között. Lakókocsik, traktorok, kerékpárok, medencék, kandallók stb. voltak kitéve, favágó, munkagép bemutatókat lehetett látni. Ez a rész inkább a mezőgazdaságra fektette a hangsúlyt.

A legtöbbet Gergővel csavarogtam, de egyik nap a főnökömék is elcsaltak magukkal, ami egy kicsit aktívabbnak bizonyult. Gergő nem szereti a rendezvényes játékokat, így csak messziről néztem mindet...




...de Anke és a fiúk azonban kaphatóak voltak mindenre, így az egyik vágyam teljesült is, óriáskeréken ülhettem. A kilátás egyszerűen fantasztikus volt és gyönyörű a táj. Lélegzetelállító élmény volt 50 méter magasból nézni a szórakozó tömeget és a várost is.









A legkisebb fiúval, Emillel még egy óriás körhintára is felültünk. Nem is tudom, milyen élmény olyan magasban lenni és nem kis sebességgel szinte repülni. Mindig is szerettem a körhintát, de ekkorán még soha nem ültem és éreztem, nagy hiba lenne, ha kihagynám.

Kösd be magad, mert kirepülsz! ;)



  Itt emelkedünk fel a magasba

 Minion pajti is benézett. A véletlen műve egyébként. 

Valahol a mi lábaink is ott vannak :D

Csodás éjszakai kivilágításban az óriáskerék és a körhinta


Igggen, ott ültünk feeent!!!!

Ezt a kettőt mindenféleképpen ki kellett próbálnom és nagyon örülök neki, hogy nem hátráltam meg!!!

Ezen a napon egyébként gyerekdélután volt, vagyis mindent sokkal olcsóbban lehetett kipróbálni, mint eredetileg. A fiúk még lőttek mozgó hajókra és különböző célokra. Ettünk grillcsirkét, ittunk apfelschorle-t.

Gergő bent a cégnél kapott kuponokat a nagyfőnök testvérétől, amivel szinte ingyen (80 centet fizettem egy fél grillcsirkéért) ehettünk és ihattunk a fesztiválsátrakban. Meg volt határozva, hogy melyik sátorba melyik kuponunk szól. Így szombatra be is terveztük, hogy elmegyünk és grillcsirke lesz az ebédünk.

Vettünk két hatalmas Volksfest perecet, 

elcsomagoltattuk a csirkéket, 


aztán gyorsan hazajöttünk és jól be laktunk. Hogy a desszert se maradjon ki, beszereztünk 1-1

csokis epret. 

Ezen volt a legkevesebb édesség, így Gergő is meg tudta kóstolni.

Volt még sörre is kupon, amit szombaton este próbáltunk meg "leinni", de egyszerűen mozdulni nem lehetett sehol sem, annyi ember gyűlt össze. A második próbálkozáskor pedig már szinte az összes sátor ajtaját biztonsági őrök védték, mert teljesen tele volt mind. Nem fért be több ember.
Nem bánkódtunk annyira, mert jövőre is fel lehet használni az akciót, így elraktam biztos helyre és egy év múlva hamarabb megyünk majd ki, hogy biztos legyen helyünk!

Mindenhol Minionok rondítottak bele a képekben. Persze én imádtam őket. :)

Ez az egyik esti,vihar előtti csend címet kapta



Nagyon jó fesztivál volt. Tavaly több, mint 1 millió látogatót vonzott. Az idei számadatokat még nem láttam. Anke szerint jobb, mint az Oktoberfest, mert ott minden csak a pénzről szól.
Itt is persze azért magasabb árak voltak, na de egy évben csak egyszer van ilyen, igaz?

Itt meg lehet nézni a képeket, videókat a rendezvényről: http://www.volksfest-straubing.de/startseite.html
Lehet látni a népviseletüket és a hatalmas mézeskalács szíveket, amiket előszeretettel vásárolnak egymásnak az emberek!

Nagyon jó rendezvény, megérte kilátogatni!!!!! :)


Azok a régi, szép idők

Tudom, én még CSAK 27 éves vagyok és sok mindent nem tudok még, de egyet igen. Nekem is volt gyerekkorom és nagyon jó volt!!!!

Íme néhány bizonyítéka annak, hogy 27 évesen is lehetnek emlékeim a régi, szép időkről!!! :)


A nővéremmel nagyon profik voltunk ebben!




A francia drazsé volt a mindenem!
Nektek?





Nagyon szerettem tüskézni is




A mai napig meg van még a Gazdálkodj okosan! társasjátékunk


Hogy én hogy utáltam ezt a sapkát...

Ahol csak lehetett, bunkert építettünk, de a kedvenc az a nagyiék szilvafája alatti gödör volt!



Érdemes megkeresni őket, mert rengeteg régi, retro képet, zenét, videót tesznek fel!!! :)





2015. augusztus 28., péntek

A mindennapok internet nélkül


Mivel az új lakásba nem sikerült azonnal beköttetni az Internetet, így volt egy hosszabb-rövidebb időszak, amíg eme lehetőség nélkül teltek a dolgos mindennapjaink.
Őszintén szólva meg voltam ijedve, mert azért ha nem is minden percben, de az embernek csak jó, hogy a keze ügye alatt van a net.

Számomra  legfontosabb felhasználása a kommunikáció. Hozzá vagyok szokva, hogy a telefonom a nap 12 órájában minimum aktív és bárki elér, mert mindenhol online vagyok szinte. Anya is, a nővérem is tudta, bármikor írhatnak nekem napközben, mert jó eséllyel tudok nekik válaszolni azonnal.
Gergő anyukája is nekem ír elég sűrűn, várja a válaszom, hogy hogy telnek a napjaink.
A barátokkal is ugyanott kommunikálunk. Az sms már régen kihalt a repertoárból.

Ennek azért egy jó oldala is van, mert nem vagyok így köteles olyan emberekkel kommunikálni, akik nem nagyon érdekelnek, mert azért néha meg meg talál egy két ilyen ember és a csúnya lekoptatás után sem adják fel.

Persze, borzasztóan hiányzott, hogy nem tudtam senkivel sem beszélgetni napközben, amikor nem dolgoztam. Éreztem, hogy jól esne egy kis terefere bárkivel.
Viszont rájöttem, hogy keményen függő voltam bizony én is. Függtem az online világtól és rendesen be voltam tojva, hogy mi lesz velem nélküle.

A második fontos funkciója, hogy a német tanuláshoz nyújtja a legnagyobb segítséget, hiszen remek fordítások, feladatok, olvasmányok és hangos anyagok tömkelege sorakozik a keresőkben.
Ha olvasok egy könyvet, megakadok és a szótáram nem segít, bepötyögöm az adott mondatot és ezernyi választ kapok a másodperc töredéke alatt. Előfordul, hogy bizonyos idegenszavak egyáltalán nem találhatóak meg a telefonom szószedetében például, ilyenkor is nyugodt szívvel nyitom meg a Google barátunkat vagy a SZTAKI szótárait mert tudom, segít. Ezt a funkciót bizony mellőznöm kellett jó pár napra, így emiatt mérgelődtem a leginkább. A füzetemben a szószedet így eléggé hiányosnak tűnhet.
Több idő telt el a tanulással is egyébként, mert nem volt más dolgom, ha úgy alakult a nap.

Mindemellett a főzéshez is sok segítséget nyújt, mert nem vagyok a legtapasztaltabb háziasszony és sok étel csak recepttel, segítséggel megy, ami meg a neten van elmentve vagy anya írta le online. Igen, ki kellene nyomtatnom őket!!

Ha valami hirtelen az eszembe jutott, mint például, hogy szívesen utána olvasnék Chris Kyle történetének, amiből filmet készítettek, nem tudtam megtenni.

Az is problémába ütközött, hogy a régi mobilnetünket aktiválni tudjuk, mert ahhoz is internet kell, hogy belépjünk a rendszerbe és feltöltsük, így másra vártunk, hogy megcsinálja. Net kell ahhoz, hogy aktiváld a neted. Logikus végül is, nem? Végül egyébként már nem volt aktív a stick, így nem lett mobilnet sem.

Ha az utcán ingyenes wifit találtunk, akkor a családnak, barátoknak küldtünk életjelet magunkról, hogy tudják, jól vagyunk és minden rendben van velünk!

Arra tökéletesen jó volt viszont ez az időszak, hogy olvassak. Elővettem egy Verne könyvet, mert még soha nem olvastam tőle semmit és még otthon anyukám adta kölcsön. Nyolcszáz mérföld az Amazonason a címe. Még nem értem a végére, de ha elolvastam, akkor jön egy következő könyv, mert van még mit bepótolnom. Remélem, az olvasási kedvem továbbra is megmarad.

A laptopomon is rendbe szedtem a képeket, zenéket, különböző fájlokat. Mappába rendezgettem mindent, így célirányosan, hosszas keresgélés nélkül meg fogjuk találni, amit keresünk.

A legjobb pedig, hogy nem ülök előtte céltalanul, unatkozva és a monitort bámulva. Rengeteg időt elvesz az embertől szerintem és erre csak akkor jövünk rá, amikor valami oknál fogva nincs lehetőségünk a neten lógni.

Nem olyan régen láttam egy képsorozatot, amiben bemutatják a mai modern világot és így utólag visszanézve teljesen helytállónak tartom őket!!
Nem csak az internetről szól, hanem átfogóan a mostani világról:
http://player.hu/omgwtflol/modern-vilag-szornyu-igazsagai/

A végére egész jól belejöttem a facebook és egyéb okosságok nélküli világba. Nem fogok visszaszokni rá. Aktív leszek, de közel sem annyit, mint eddig. Hamarabb is megtörténhetett volna ez velem!

2015. augusztus 27., csütörtök

Az idő múlása - Önismeret

Nem tudom, hogy ti hogyan álltok az időhöz, a múlásához és hogy más is azt érzi-e vajon, amit én?!

Hogy mit érzek?
Pislogok egyet és hétfő reggel van, kezdődik egy újabb hét. Pislogok még egyet és már szombat délelőtt van.

Kinyitom a szemem,lélegzek párat és eltelik 5-6 hét,újra utazunk haza. Becsukom a szemem, lélegzek még egy keveset és eltelt 10 nap otthon, újra indulunk ki.

Hogy egy kicsit messzebbre is elmenjek, élénken emlékszem mennyire vágytunk a felnőtt létre gyerekként. Néztük a szüleinket, akiknek senki nem mondja meg, mit csináljon, hogyan csinálja. Senki nem osztja be az idejét és mi úgy láttuk, azt csinálnak, amit akarnak.  Most már látom, érzem és átélem én is mindezt. Fordult a kocka. Igen, szívesen visszaülnék az iskolapadba is, szívesen lennék újra gyerek, de semmit nem csinálnék másként.


10 éve vagyok Gergővel. Mintha tegnap ismertem volna meg.
Már 9 hónapos elmúlt az unokaöcsém, pedig még csak most született.
21 éves az öcsém, de még csak most cirkált a hónom alatt és mentem érte az óvodába.

Eddig nekem ez a tempó nem tűnt fel, vagy nem ilyen formában. Éreztem, hogy telik az idő, ketyeg az óra, haladnak a napok, hetek, váltakoznak a hónapok és az évszakok, de valahogyan nem éreztem a sebességét ilyen gyorsnak.
Talán, amióta betöltöttem a 26. életévemet tavaly, mintha azóta változott volna ez meg. Mióta 27 vagyok, azóta pedig kicsit másként fogom fel a dolgokat. Érzem, hogy változok, hogy változnak a gondolataim, a viselkedésem.

Sokan azt mondják, nem történik semmi, ha az ember egy évvel öregebb lesz, csak a gyertyák száma változik. Ez nem így van szerintem. Mindenki változik, mindenki képes a változásra és a legmegdöbbentőbb, amikor erre saját maga rájön. Sokan azonban nem merik mindezt bevallani.

Hogy én miben változtam?
Többek között azt hiszem, kicsit megnyugodtam. Már nem pörgök olyan nagy lendülettel, mint mondjuk 3-4 éve. Szeretek élni, szeretek szórakozni, de közel sem úgy, mint régen. Egy mozi, egy vacsora, egy folyóparti séta, kerékpározás tökéletesen kikapcsol.

A családomhoz egyre jobban ragaszkodom. A mindenem lett az unokaöcsém, Zsombor. Nincs olyan nap, hogy ne írnék a nővéremnek, ne üzennék a szüleimnek, öcsémnek. A nagymamámmal is újra kapcsolatban vagyok, meglátogatom, amikor hazautazunk. Bánt, hogy ehhez a tatám halála kellett, de mindennek meg van az oka és a miértje.

A barátkozás fogalma is más értelmet nyert. Már nem engedek mindenkit olyan közel magamhoz, viszont akik a körön belül vannak, azokra igyekszem vigyázni és odafigyelni, még ha messze is vannak. (Minőség és nem mennyiség...)

Már nem akadok fent olyan könnyen apróságokon. Sokszor csak megrázom magam és megyek tovább, mert most már tudom, nem tudok megfelelni mindenkinek és nem is akarok. Akinek nem vagyok így jó, nyitva az ajtó, ki lehet menni, de annak visszafelé már nincs útja.

Hogy negatívat is írjak, azt érzem, mintha vesztettem volna a türelmemből. Mindig azt mondták, hogy birkatürelmű vagyok, amit persze sosem vettem sértésnek, de valahogy ez már nem így van. Előfordul, hogy érzem, megy fel a pumpa és melegem lesz hirtelen. Ilyenkor mindig próbálom magamat nyugtatni. Nem vagyok hisztis, toporzékolós vagy dühöngő típus, de néha bárkinél elszakadhat a cérna, nem igaz?

Hamarabb készen állok arra, hogy megvédjem magam és ha kell, azonnal reagáljak. Régen csak nyeltem, amikor valaki elkapott valamiért és sosem tudtam azt mondani, hogy állj, nem érdekel vagy ez nem így van. Mindig csak hallgattam és hagytam magam. Ma már ez is máshogy van. Ugyanis nem igazán kerülök ilyen szituációba egyáltalán vagy ha mégis, akkor tudok mit mondani és kinyitom a számat.

Megtanultam nemet mondani. Mindig elvállaltam olyan dolgokat is, amiket igazán nem szerettem volna. Nemet mondok akkor is, ha kellemetlen helyzetbe kerülök. Mindannyian emberek vagyunk és mind máshogyan éljük meg a dolgokat.

Kicsit, mintha többet figyelnék magamra, jobban foglalkoznék magammal. Itt most arra is gondolok, hogy nőiesebb lettem sokkal. Jó pár kiló lecsúszott rólam ismét, így már a 65 kilósak táborát erősítem. Valószínűleg emiatt is érezhetem máshogyan magamat. Foglalkoztat, hogy hogyan tudnék esetleg csinosabb lenni.
Ne essen félreértés, eddig is érdekelt, mit veszek fel és hogy nézek ki, de ez most valahogy fokozódott. Megváltozott a stílusom is. Hamarabb odalépek egy kellemesebb árnyalatú, halvány színű, virágos nadrághoz, mint a legegyszerűbb, lyukacsos farmerhez. Szívesen veszek fel szoknyát, kis ruhát és sminkelem magam, ugyan csak szempillaspirállal, de sűrűn használom a piros rúzsomat is.

Mókásabb oldalról is megközelítem a dolgokat, változik a testem is. Őszülök eléggé keményen, de a szüleim haja ilyen idős korukban még rosszabbul festett.
Fájnak a törött csontjaim ha időjárásváltozás közeledik, leginkább ha hideg jön vagy eső. A fejfájásokat sem tűröm már olyan jól, mint régen. Minden apró seb, felületi sérülés meglátszódik a későbbiekben és nem tűnnek el nyomtalanul. Ki érti ezt?

Nekem ezek mind furcsa és új dolgok. Jól érzem magam a bőrömben természetesen és megfelel minden, ami most van.

Lett egy mottóm is, ami borzasztóan segít nekem és mindig mondogatom magamnak:
AMI JÖN, FOGADD. AMI MEGY, ENGEDD!!!

Így indultam neki a költözésnek is többek között, ami az elején nyűg volt, de elmúlt. Tudtam, hogy a hasznunkra válik mindez és mi választottunk így. Tudtam azt is, hogy nekem kell nagyon sok dolgot elintézni majd, nekem kell utána járni mindennek, hiszen Gergőnek nagyon sok munkája van. Vettem az akadályokat idáig és továbbra is  fogadok mindent, ami jön!

Felnőttem!

2015. augusztus 26., szerda

2015.08.01. East Fest- Évforduló ünneplés

Életemben először fesztiválozni indultam Gergővel és az öcsémmel!
27 évesen jött el nálam az a gondolat, hogy ha egy napig is, de fesztiválozóvá szeretnék válni. A közeli East Fest bizonyult erre a legalkalmasabbnak Mezőtúron. Több dolog is mellette szólt. Többek között, hogy Gyulától egy órányi utazásra van és könnyen megközelíthető. Másodsorban 3700 forintos napijegye megfizethető. Harmadsorban azért 08.01. mert a Brains lépett fel és Gergő régi vágya volt, hogy láthassa őket élőben. Persze én is kíváncsi voltam rájuk, na meg hát az előttük fellépő Hősökre is egyaránt. Mivel közelgett a 10. évfordulónk (igen, 10, még gombócból is sok, tudom), így gondoltam ez lesz az ajándékom Gergőnek és magamnak is persze. Az öcsém meg egy kis bónusz volt nekünk aznapra! <3


Gergő sok éven át járt fesztiválokra. A Szigetet is megjárta párszor, East Festen is tanyázott már és ha az emlékezetem nem csal, mintha a Voltra is eljutott volna,talán. Így neki nem volt idegen ez a környezet. Nagyon élvezte és láttam rajta, hogy borzasztóan jól érzi magát. Az öcsém egy kicsit rappelt a Hősökkel, majd megkereste a barátait, így ketten maradtunk a várva várt Brains koncertre.

A Hősökből csak ketten jöttek el. Hála az égnek Eckü volt az egyik. Eléggé kedveljük, mint ember, bár élőben sosem találkoztunk még vele. Hatalmas élmény volt látni őket ugrabugrálni, kezet lengetni és vetkőzni is. :D Eckü megszabadult a pólójától, de biztosan azért, mert nagyon melege volt. :)
Sok számot tudtunk velük együtt énekelni és nagy örömömre eljátszották az Enyém vagy című dalukat is, amit nagyon szeretek. De, Gergőnek is szerencséje volt, mert a Szó fel is elhangozott Deego-val.

A Hősök után Akkezdet Phiai léptek a színpadra. Ez idő alatt körbe jártuk a fesztivál területét végig, hogy megnézzük hol, milyen zene szól és milyen a hangulat.
A nagy színpadon a Depresszió pengette a húrokat, előttük pedig a Tancsapda csapott egyet oda.

Végül 11 óra után nem sokkal megjelentek a Brains technikusai és elkezdtek szerelni. Egy kisebb-nagyobb várakozási idő után nekikezdtek és az egészet mondhatni végig tomboltuk Gergővel. Persze nem a tömegben ugráltunk, hanem kicsit a szélén táncoltunk, vagyis nem tudom minek mondható ez a mozgás, amit ilyenkor csinál az ember. Ehhez a zenei stílushoz egyébként a fiatalok különleges táncot lejtenek. Nagyon tetszik, de mi nem tudunk így mozogni, bár, lehet kis tanulással elsajátítható. :)

Egyszerűen csak élveztük a zenét, a tömeget, a fényeket és nem is gondoltunk arra, hogy hajnali 3 óra lesz mire hazaérünk és aznap indulunk vissza Németországba, ahol költözés vár ránk és hivatalos ügyek intézése. Hogy újra munkába kell állni és visszarázódni a mókuskerékbe. Csak énekeltünk, mosolyogtunk egymásra és néztük Columbo-t. Imádom a hangját, nem hétköznapi.

Kedvenceim:

Blazing

Ladies Obsession

Blood Pressure


És azért ez sem egy rossz dal, sőőőőt

Na, de nem teszem ide be az összes számukat, mert nem lenne elég a hely! ;)


Mondhatni, hogy a két hét alatt, amíg otthon voltunk, ez volt a legeslegjobb napunk, ha rangsorolni kellene, de nehéz ügy.
Ugyan, Romániában is jártunk, sok mindent láttunk, de ez mégis másabb, mint egy nyaralás.
Pestet is bevettük egy napra, de az a barátokról szólt, az odafigyelésről, kirándulásról.

Mindenhol nagyon nagyon jól éreztük magunkat, mert minden helyszínnek meg volt a maga jellegzetessége, minden hely szólt valamiről, ami nekünk örökre megmarad és emlékezni fogunk minden percére.

Életem legaktívabb és egyben legklasszabb két hete volt ez!!! Annyi emléket gyűjtöttem össze, hogy azt se tudom, merre áll a fejem.
Még mindig libabőrös leszek, ha bármelyik mozzanatunkra gondolok is.
Imádtam minden egyes percét!









2015. augusztus 25., kedd

Új lakás, új város, új élet!?


Sikeresen beköltöztünk az új albérletünkbe augusztus 3-án, ahol a nappalinkba konkrétan négy széken és a két babzsákon kívül egyelőre más nincsen és a hálószobában is egy matracon alszunk. A konyhám az teljesen fel van szerelve a fürdőszobával együtt, ahová vettünk egy electrolux felültöltős, keskeny mosógépet és lett egy hatalmas kamránk, ahova pedig egy kicsi fagyasztószekrényt vásároltunk. A padláson és a pincében is van egy-egy tároló valamint egy hely a garázsban és biciklitárolónk is van.

A mosógép mellé kaptunk egy tesztcsíkot is, amivel meg tudjuk mérni a víz keménységét. Egy pohár vízbe kellett beletartani a papírdarabkát, amin három kocka színeződött el, mutatva a keménységet. Bánatunkra a legkeményebb eredmény jött ki, így bizony oda kell majd figyelnünk, hogy rendszeresen használjunk vízkőoldó tablettát, ezzel is meghosszabbítva a gépeink élettartamát.

Mivel szinte üres a lakás, amellett, hogy visszhangzik, eléggé dübög is a parketta. Óvatosan lépkedünk, nem rohangálunk és nem verjük a sarkunkat sem a földhöz. Nem szeretném, ha az alattunk lakók haragudnának ránk emiatt. Összességében egyébként csendes a lépcsőház, pedig gyerekek is vannak.

Egy nap alatt átpakoltunk egyik lakásból a másikba, bejelentkeztünk a Városházán és még matracot is vásároltunk. Este 6-kor pedig már az új helyen vacsoráztunk.

Már megismerkedtem a helyi postával is és bankba is egyedül járok. Tudom, így olvasva mindez furcsán hangozhat, de egy idegen országban, városban, idegen nyelven, ami nem megy perfektül, eléggé "izgalmas" az élet. Mindig tanulok valami újat és igyekszem befogadó lenni minden téren.

Nagyon sok segítséget kapok a főnökasszonyomtól is, Ankétól. Ő segített többek között a Városházán. Legelőször a bankba is ő jött velem, amikor számlát nyitottam.

Amikor új és ismeretlen dolog előtt állok, mindig izgulok. Sokat gondolkozok, hogy akkor mit is kell mondanom? Hogyan kell mondani? Mi van, ha nem érti, mit szeretnék? Mindig készülök kis papírral, amin segítő szavak, mondatok vannak például banki vagy postai kifejezésekkel. Aztán mire végzek, rájövök, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint én és nagyon is barátságosak és segítőkészek!!

Internetünk nem lett azonnal, így sok bejegyzésem jegyzettömbbe íródott és a blogos mappámba pihenve várták, hogy megosszam őket.
Meg lett rendelve a box, de körülbelül 2-3 hét kellett, mire megérkezett, így maradt ez a forma.
Majd az első nekifutásra nem is sikerült bekötni, mert hiába jött ki szegény szerelő, a pincében az elektromos szekrény zárva volt, nem jutott hozzá. Kérnünk kellett egy új időpontot és beszélnünk kellett a házmesterrel, hogy hagyja nyitva lent az ajtót. Majd másodjára amikor jött, akkor is két köre volt, mert valamiért nem működött a dolog, de nagy nehezen csak összehoztuk és végre megy.

Tettem egy nagyobb sétát is itt a lakás környékén és meg kell mondanom, amennyire féltem ettől az egésztől, annyira gyorsan el is tűnt az aggodalmak sokasága. Nagyon tetszik a környék és az emberek is mind kedvesek és köszönnek. Nem tekintenek ránk idegenként, pedig ettől tartottunk a legjobban. Ezek a tömbök egy majdhogynem zárt közösségek és az itt lakók mindenkivel jóba vannak. Együtt járnak fesztiválozni és kerti partikat rendeznek egymásnak, egymással. Eleinte biztos furcsa lesz nekünk ez is, de ahogy egyre jobban fog menni a német, annál könnyebb lesz.

A város abszolút élhető, hiszen minden megtalálható, amire szükségünk lehet. Posta, bank, orvos, gyógyszertár, strand, bolt, pékség, hentes, kiépített kerékpár utak mindenfelé és még sorolhatnám. Az előző lakhelyünkhöz képest ez itt maga a paradicsom, hiszen ott semmi nem volt. Két utca és a cég, ahol Gergő dolgozik. Ennyi.

Én továbbra is minden nap előveszem a könyveket, de sajnos Gergőt nagyon nehezen lehet rávenni a tanulásra, pedig ő is nagyon sok mindent megért már.

Én bízom benne, hogy nagyon jó lesz itt nekünk, hiszen mégis csak magunk vagyunk, van saját életünk és nem kell másokhoz igazodni vagy esetleg azon görcsölni, hogy például hogyan pakoljak fel a vásárlás után, hogy ne állítsanak meg és bámuljanak bele a kosaramba, hogy mit vásároltam.

Remélem, a későbbiekben mindez csak egyre jobb lesz!!