2015. március 31., kedd

Húsvéti apróság

Csütörtökön megyek dolgozni és aznap délután indulunk is haza.
A főnökasszony Horvátországban van a két kisebb gyerkőccel, így nem fogunk találkozni,  de készültem nekik egy kis aprósággal.
Tegnap délután már a hűtőben csücsültek.

Tojáslikőrös bonbonok

A bonbonoknak hajtogatott dobozka

Lelkiismeretfurdalás

Ma reggel mennem kellett volna dolgozni, de ehelyett az ágyamon ülve pötyögöm ezt a pár sort.
Nem mentem ma, mert eléggé fáj a gyomrom és megy a hasam. Így keltem. Közben szakad az eső és orkán erejű szél fúj kint.
Soha nem csináltam még ilyet, hogy ennyi miatt itthon maradjak. Nem is érzem jól magam. Nem tudom, hogy miért aggódom miatta, de itt ülök és csak agyalok. Mindenki dolgozik én meg csak bámulok ki a fejemből a szobában.
Valamiért egyszerűen azt éreztem, hogy nem bírok ma elmenni. Pedig 2 nap múlva megyünk haza. Azt hiszem, ez is közre játszik. Fejben és az álmaimban én már otthon vagyok. Nehezen viselem már a kinti dolgokat most. Pedig 6 hét nem a világ vége, igaz? Gondoljátok sokan, mit hisztizik itt ez a liba???

Igazából azt hiszem, hogy nálam ez lelki eredetű lehet. Mindent szörnyen magamra veszek és mindent túl komplikálok.

Pár napja azt éreztem, hogy áh, bírom én még itt kint, nincs kedvem a pakoláshoz és az utazáshoz sem. Aztán rá jöttem, hogy miért! Otthon nekem bizonyítanom kell ismét, hiszen jön megint a forgalmi vizsga, amitől rettegek. Ezért maradtam volna még és éreztem magamat erősnek. Aztán, ahogy teltek a napok és kommunikáltam a családommal, egyre jobban gyengültem, ami idáig vezetett.

A mai napon már nem tudok változtatni. Kekszet rágcsálok és teát iszogatok. Csütörtökön viszont mindenféleképpen el fogok menni dolgozni!

Összességében pedig valahogyan össze kell szednem magamat és erősebbnek, keményebbnek kell lennem minden téren. Nem aggódhatok folyton, mindig, mindenen, mert azt ki bírná?
Nem tudom, hogy ezt hogyan fogom elérni, de talán ez lesz az új cél!!!!

Más részről viszont abszolút embernek érzem magam, hiszen vannak érzéseim. Nem vagyok egy lelketlen nő, aki átgázol mindenkin, hogy elérje, amit akar. Nem bántok másokat, nem nyomok el senkit, csak hogy nekem jó legyen. Szeretem az embereket és figyelek rájuk.

Ezt a két dolgot hogy lehet össze egyeztetni? Azt hiszem ez lesz a legnagyobb kihívás!!!!!

2015. március 27., péntek

Fodrászkodás-segítsetek

Egy jó pár napja foglalkoztat a dolog, hogy szeretnék másik frizurát. Akár rövidebbet, akár más színűt is, persze az ízléses határok között. Nem akarok sem kirívót, sem pedig megbotránkoztatót vagy esetleg szőkét.

Az én hajam nem hétköznapi és sok fodrász frászt kap tőlem. Egy ideje nem voltam már. Amíg jártam, addig csak vágtak a végéből meg ki lett egyenesítve és ennyi. Ritkán volt melír meg pár árnyalattal sötétebb vagy világosabb.

Tudom, nem sok mindent lehet kezdeni vele, de unom szegényt. Hiába szép és hosszú meg göndör, amikor mindig össze van fogva vagy fel van bubizva a fejem tetejére. Változás kell az életemben.

Abban is szívesen benne lennék, hogy mondjuk teljesen rábízom magam a fodrászra és a tükröt is letakarják és csak a végén láthatom magam, na de ki az aki bevállal ilyesmit???

Próbálok keresni otthon egy ilyen vállalkozó szellemű fodrászt, aki hátha, hátha, de nem fűzök hozzá nagy reményeket!

Megmutatom a hajam:




Itt egyenes volt meg rövidebb kicsit (azt hiszem)

Ezek a képek tükrözik a mostani állapotát a legjobban.

Mi az, ami tetszene?
Ilyen például:



Na és itt jön az, hogy a "Te hajadból nem lehet ilyet csinálni!" Annyiszor hallottam már ezt, hogy a falra mászom tőle. Igazából már mindegy, hogy mit csinálnak a hajammal csak csináljanak vele valamit!!!!!!
Segítsetek kérlek, mi az, ami nekem jól állna vagy egyáltalán mitévő legyek? Kihez forduljak segítségért vagy hol böngésszek valami ötlet után??



2015. március 26., csütörtök

Az elmúlt hetek összegzése

Ettünk, ittunk, dolgoztunk, aludtunk, éltünk. Ha röviden és tömören akarnék fogalmazni, na de akkor minek írok, igaz? :)

Nem brillírozok mostanában a blogolás tekintetében, de egyszerűen nincs miről írnom. Aztán jön egy érzés és eszembe jut pár dolog, amit kitennék, amiről beszélnék.
A másik eset meg az, amikor megvárom, míg összegyűlik pár kép, pár ötlet és egyszerre zúdítom a nyakatokba, mint most. :)

Többek között a vezetés jut eszembe most. Szoktam itt kint gyakorolni, mert ez itt eléggé picike és csendes falu és közlekedés sincs nagyon, de az autót meg tudnom kell vezetni, megszokni, szóval igen, járunk vezetni. Ha hazamegyünk, akkor megyek még az oktatóval is pár kört és neki ugrok még egyszer annak a fránya forgalmi vizsgának és remélhetőleg sikerülni is fog. Bízom benne, mert nem akarok több csalódást okozni sem magamnak, sem pedig másnak.
Időközben jelentkezett a régi oktatóm, aki szerencsére nagyon gyorsan felépült a betegségéből és újra dolgozik. De, én meg már beszéltem a másik oktatóval, aki vitt az utolsó alkalmakkor meg a vizsgára is vele mentem, szóval nem tudom, hogy mitévő legyek. Kicsit még gondolkozok rajta! :)

Sütögetek is ám serényen továbbra is. Megpróbálom minél kevesebb ch-val kihozni a dolgokat, hogy Gergőnek minél több jusson belőle.

Ez itt teljes kiőrlésű töltött zsemle


A receptet a facebookon találtam egy kedves hölgynél, aki Torontóban él. A diabetikus csoportban találkoztam vele először és a saját albumában bukkantam erre a receptre. 1 db zsemle ch tartalma kb. 10 g, így Gergő napközben is bekaphat belőle egy db-ot, két étkezés között. Tojás, sajt, házi kolbász és majonéz van benne.

Ők epres-mandulás és kakaós-narancsos kekszek


Leginkább nekem valóak, mert hát a Minion és a csillagmánia (erről később) mellett bizony imádom a kekszeket. Enni is meg készíteni is. Gergő annyira nincs odáig értük, pedig egy keksz kb 2.7 g ch, vagyis eléggé kevés, így ehetné.
A recept alapjai innen:Anna

Itt a tavasz. Kint is meg bent is



Nem tudom, hogy kell selfiet készíteni selfie. :)
Sose csináltam még, de gondoltam megmutatom az új ingemet is, amit most vettem hétvégén.
Láthattok egy kis szeletet a szobánkból is. Direkt nem vágtam le, hogy mutassak kicsit többet "magamból". :)

Nagyon finom vacsoráink egyike. Nagyon jóóó


7 nap múlva pedig megyünk haza, Gyulára! Nagyon várjuk már. Itt a jó idő, lehet biciklizni, kint főzni, sétálni, csavarogni. Jaajjj, már mehetnékem van! :)

2015. március 25., szerda

Magyarország az én kedves, szép hazám


Magyarország az én kedves szép hazám,  Oda fáj csak gyönge szívem igazán  Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,  Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.  Elindultam hosszú útra egyedül,  Minden felöl borul az ég nem derül  Én felültem a világ vad lovára,  De zabolát nem tettem a szájába.  Én felültem a világ vad lovára,  De zabolát nem tettem a szájába. Elindultam hosszú útra egyedül,  Minden felöl borul az ég nem derül  Én felültem a világ vad lovára,  De zabolát nem tettem a szájába.  Én felültem a világ vad lovára,  De zabolát nem tettem a szájába Elindultam hosszú útra egyedül,  Minden felöl borul az ég nem derül  Én felültem a világ vad lovára,  De zabolát nem tettem a szájába Én felültem a világ vad lovára,  De zabolát nem tettem a szájába


2015. március 12., csütörtök

A világ legszebb írása a Nőkről

“Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: “Miért töltesz annyi időt ezzel?” 
És az Úr azt felelte: “Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt?”
 “Mosható legyen, de ne legyen műanyag. Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent, a lezúzott térdtől a széttört szívekig, és mindezt mindössze két kézzel.”
 Az angyalra mindez mély benyomást tett.
” Csak két kéz… Lehetetlen! És ez a standard modell?!! Túl sok munka ez egy napra… várj holnapig, és fejezd be őt reggel!” 
”Nem. – mondta az Úr – már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, mely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.”
Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
” De Uram, olyan puhának teremtetted őt.” 
”Igen, puha – mondta az Úr – de erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.” 
”Tud gondolkodni?” – kérdezte az angyal.
 Az Úr azt felelte: “Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is.”
Az angyal megérintette a nő arcát… 
”Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt! Túl sok terhet róttál rá!” 
”Nem ereszt… Ezek könnyek” – javította ki az Úr az angyalt.
”Az mire való?” – kérdezte az angyal.
 És mondá az Úr: “A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét.”
Ez igen nagy hatást tett az angyalra: “Uram, te zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos! “
Valóban csodálatos!
 Olyan erő birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
 Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.
Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél. 
Harcol azért, amiben hisz.
Kiáll az igazságtalansággal szemben.
Nem fogadja el a “Nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
 Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
 Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.
 Csak egyetlen hibája van…
 ELFELEJTI, MENNYIRE ÉRTÉKES…”

(Forrás:http://instyle.hu/vilag-legszebb-irasa-nokrol/)

2015. március 9., hétfő

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél

Kovtama blogjában olvastam a könyv bemutatását a könyveshétfő bejegyzésein belül még tavaly áprilisban. Azóta próbáltam hozzá jutni használtan, mert engem nem zavar, ha egyszer már valaki kiolvasta vagy használta. Számtalanszor ütöttem be a keresőbe, kerestem rá online piactéren és vártam, hogy egyszer, valaki biztos felteszi az övét.  Nem értettem, hogy miért nem lehet hozzá jutni a könyvhöz, csak újonnan, boltból. Sejtettem azonban, hogy valószínűleg nem egy elrontott írás lesz.
Tavaly karácsonykor aztán úgy gondoltam, most már csak megnézem könyvesboltokban is. Három közül végül az utolsó üzletben jutottam hozzá. Egy darabig a polcomon hevert, nem nyúltam hozzá. Azonban egy pár nappal ezelőtt előkerült. El is olvastam.
Most már értem, miért nem találtam használtan sehol. Nagyon jó könyv és nem csodálom, hogy senki nem akar megválni tőle.

Két szálon fut a történet. Egy az 1960-as években játszódik, Jennifer és Anthony főszereplésével. A második pedig Ellie-ről szól, aki újságíróként és szeretőként éli a mindennapjait.
Ellie talál egy szerelmes levelet az archívumban és elindul a történet, amelyben a saját életét véli felfedezni, így úgy érzi, a végére kell járjon a dolgoknak.

Igazán tetszett a könyv és teljesen át tudtam élni, érezni a hangulatát, a mondanivalóját. A szereplők a szemem előtt keltek életre. Ki tudtam kapcsolni olvasás közben és azon gondolkoztam, vajon happy end lesz e a vége és ha igen, akkor hogyan fog végződni?
Nem erőltettem az olvasást, egyszerűen vitt magával a történet és én pedig hagytam, hogy "maga alá temessen".

Sajnáltam, hogy vége lett. A legjobban meg azt sajnálom, hogy ilyen hamar kiolvastam. Nem néztem egyszer sem, hogy hányadik oldalnál tartok vagy, hogy mennyi van még hátra. Lapoztam egyet és nem volt több fejezet.

Egy pár részt szívesen kiemelnék belőle, ami megfogott.

"Megint elárasztotta az a furcsa érzés, könyörtelenül, akár a dagály: hogy valahol máshol kellene lennie. Mintha üveggolyóba volna zárva, elszigetelve a többiektől. És honvágy kínozza, ébredt rá hirtelen, döbbenten."

"Olyan eseményeket írtak le, amelyekre bár nem emlékezett, mégis mély rezonanciát váltottak ki belőle, ahhoz hasonlót, ahogy egy hatalmas harang hangja sokáig tovább zeng, miután már rég nem kongatják."

"A mellkasa ütemes hullámzása elárulta, mennyire felzaklatta a férfi. Egymás szemébe néztek és abban a néhány néma pillanatban Anthony minden elmondott. Elmondta, hogy Jennifer a legkáprázatosabb jelenség, akivel valaha is találkozott. Elmondta, hogy az emléke kísérti minden ébren töltött pillanatában, hogy mindaz, ami Jennifer előtt történt vele, és minden, amit élete során valaha is érzett, unalmas és lényegtelen ehhez a mostani érzéshez képest."

"Bárhol is voltam, egyfolytában úgy éreztem, hogy valahol máshol kéne lennem, valami mást kéne csinálnom...Aztán megismertelek téged és megvilágosodott előttem a jövő."

"...tudta, hogy a következő órákban átkozni fogja azt az istenséget, bármelyik is legyen az, aki úgy gondolta, jó mulatság az életüket külön vágányra terelni. Tudta, gyászolni fogja az elveszett időt. De egyelőre csak az örömöt érezte: visszakapott valamit, amiről már azt hitte, örökre elveszett."

"Mintha érzelmileg lemeztelenítve állna ott, megérezte a hőmérséklet legcsekélyebb változását is. Változékony érzelmei teljesen kiütötték."

"...miért nem ír ma már senki ilyen szerelmes leveleket?...senki nem ír már ilyen stílusban...Ma már senki nem fedi fel úgy az érzéseit, ahogy ez az ismeretlen szerelmes tette..."

"A kezébe vette a sorsát és nem hagyja magát csak úgy sodródni az árral. Ő maga fog dönteni a jövőjéről."

"Elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit."


Szívesen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el!!!

2015. március 8., vasárnap

Te mindig mosolyogsz?

Hangzott el irányomba a kérdés tegnap délelőtt.
Indultam le a rengeteg szennyes ruhával az alagsorba a mosógépekhez. Messziről hallottam, hogy nem leszek egyedül, valaki pakolászik lent. Ahogy beléptem, akkor pillantottam meg egy szintén itt lakó és dolgozó férfit. Rám nézett, köszönt és pakolta ki a gépből a frissen mosott ruháit. Ismerjük egymást már, ha nem is baráti szinten. Majd kérdezte, mikor megyünk haza. Válaszoltam, majd húsvétra. Hát, mondja, könnyen ki bírjátok addig, itt vagytok egymásnak. Mosolyogtam, igaza van. Ekkor hangzott el a fent említett kérdő mondat.
A válaszom mi volt? Igen, igyekszem. Mosolyogtam, ő vissza mosolygott majd elköszönt.

Aztán kicsit gondolkodtam. Mit is érne az élet, ha mindig aggódnék, idegeskednék, agyalnék? Az élet így is elsuhan mellettünk, főleg amióta külföldön vagyunk. Vannak nehéz napjaim, van amikor minden fekete és sötét. Na, de kinél nincs ilyen?
Nem sikerült a forgalmi vizsgám. Na és? Majd megyek újra!
Nehezen megy a német. Na, és? Gyakorlok tovább.
Kicsit össze veszünk. Majd ki békülünk, mert nincs olyan, amit ne tudnánk megoldani!

Mosolygok, mert másnak is okozhatok örömöt egy fél mosollyal is akár. Mert jobb rá nézni egy olyan emberre, aki nevet,  mint egy olyanra, aki lefelé bámul vagy elfordul mogorván.
Mosolyogok, mert mindent össze vetve boldog vagyok. Lassan 10 éve van egy párom, aki elfogad, aki szeret. Lehet, hogy ott élek, ahol, messze az otthonomtól, de ő itt van velem.
Mosolygok, mert a családom otthon vár. A csodás szüleim, testvéreim és a gyönyörű unokaöcsém is.
Van munkám, ami ha nem is egy álom állás, de van. Van pénzem, ha nem is milliók, de van.
Mindig tudok ételt tenni az asztalra. Mindig van mit fel vennem. (Még ha nincs is mit fel venni néha:D )

Meg van mindenem, ami ahhoz kell, hogy mosolyogjak és élvezzem az életemet.

Mindezekhez pluszba még, hogy csodásan süt a nap ma! :)
Itt a tavasz!!

Mosolyogjatok sokat! :)

2015. március 2., hétfő

Újdonságok, szerzemények

Melegítőalsót szerettem volna venni magamnak, amiben nyugodtan takaríthatok, mert most egy olyan nadrágot fogtam be, amit nagyon sajnálok. Melegítőalsó persze nem lett, helyette ő jött haza velem. 

Csokis sajtkrém. Nem lett a kedvencem. Vagy sajtkrém vagy csoki. Elmondhatom viszont, hogy már ettem ilyet.

Vasárnapi sütögetés. Azt ígérték, nem szárad ki. Tévedtek, nekem kiszáradt mára.

Gyönyörűségem első találkozása az almával és a kanállal. Az almát két pofára tolta be. Meg a kanalat is!! <3

Aztán a finom almától olyan erős lett, hogy birkózott a Macimborával!

Abszolút győztes arckifejezés!

Imádom,amikor ráncolja a szemöldökét!!

A kis huncutka!!! :)


Új virág. Kroton. Most már nem üres a szobánk!

Újabb puzzle.Természetesen ez is fordított!!


Egyik vacsoránk. Csirkemell tekercs sajtos, főtt tojásos, mustáros töltelékkel. Nagyon finom. Igaz, túl vastagra hagytam a húst, de azért átsült. Borsós, répás, cukkinis rizzsel tálaltam.


Ezt pedig azért mutatom meg, mert már régóta gondolkozok egy új tetováláson. Van már egy, de azt hiszem, hogy szeretnék még egyet. A képen pedig a bal oldalon található tollas, madaras rész tetszik. Más szavakkal, de szívesen elfogadnám. Már csak a főnix madarat kellene valahogy bele építeni és imádnám!!!!!