2014. december 8., hétfő

Kivárás időszaka

A következő szituáció áll fent jelenleg nálunk:

"Ha Ön valamelyik EU-ország állampolgáraként ideiglenesen (legfeljebb két évig) egy másik tagállamban végzi a munkáját, vagyis kiküldetésben van, lehetősége van arra, hogy a kiküldetés időtartama alatt hazája társadalombiztosítási rendszerében maradjon.

Két évnél hosszabb tartózkodás

Ha már a külföldi munkavégzés kezdetekor tudni lehet, hogy az két évnél tovább fog tartani, akkor Ön mentességet kérhet, amely lehetővé teszi, hogy kiküldetése teljes időtartamára hazája társadalombiztosítási rendszerében maradjon biztosítottként.A mentességi kérelem elbírálása esetfüggő. A mentesség megszerzéséhez valamennyi érintett ország hatóságának a beleegyezésére szükség van. A mentesség csak meghatározott időre szól.Ha nem kap mentességet, Ön csak két évig maradhat hazájának társadalombiztosítási rendszerében. A két év letelte után Ön továbbra is dolgozhat külföldön, de át kell lépnie az ottani társadalombiztosítási rendszerbe, és ott kell járulékot fizetnie.Ha nem akar átlépni a másik ország társadalombiztosítási rendszerébe, akkor legalább két hónapra be kell szüntetnie a munkavégzést."
(forrás:http://europa.eu/)

Szóval, 10 nap múlva megyünk haza, vége az évnek a cégnél itt kint. Így, úgy néz ki, hogy majd csak februárban jövünk vissza legközelebb, ugyanis Gergő bizony már két éve dolgozik itt kint és én is már több, mint egy éve vagyok vele. December 2-án volt meg az egy éves munkaviszonyom.
Nem kértünk mentességet, nem foglalkozunk vele. Gergőre abszolút rá fog férni ez a két hónap. A hét napból hatot dolgozik, állandóan, keveset pihen, sok a munkája.

Ankéval is beszéltem pénteken és annyira megértően fogadta, hogy el se hittem, hogy létezik ilyen ember a földön. Mindenbe benne volt, engedi, hogy menjek vele, vár vissza szeretettel és nagyon fogok hiányozni neki. Megölelgetett, megszeretgetett és én majdnem elpityeregtem magam. Annyira jól esett. Nagyon izgultam, hogy mit fog reagálni és féltem, kirúg. Ehelyett megvendégeltek az 1 éves munkámért cserébe. Együtt ebédeltünk és még el akar vinni majd valahova.
Mindenkinek ilyen embert kívánok a társaságába, akár főnöknek, akár édesanyának, akár barátnak.

Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Kettős érzés van bennünk. Szívesen gondolunk az otthonra, de itt is jól el vagyunk. Néha nehéz itt kint, igen, és a pokolra kívánjuk ezt az egészet, de aztán megnyugszunk.

Mindezek után nyugodt szívvel fogunk december 18-án hazautazni.
Otthonra már sok ötletünk van. Hazaviszem a szempillázós dolgaimat és 3 vendégem már lesz is. :)
Gergő is szövögeti a kis terveket és izgatottan gondol ő is minderre.