2014. november 9., vasárnap

Orvos beteg kapcsolat

Tudom, nem vagyok egy agresszív jellem. Sőt,  mondhatni, hogy eléggé mimóza vagyok. Nem tudom meg védeni magam, ha valaki hirtelen nekem támad,  mint ahogy történt ez ma is.
Reggel úgy keltem fel, hogy a jobb szemem be van gyulladva. Kicsike volt, piros, csupa véres és a könnyem elég sűrű volt. Gergő mondta, semmi baj, vissza indulás előtt beszaladunk az ügyeletre,  nézzenek rá. Onnan a szemészetre küldtek minket. Ott az ismerős asszisztens hölgy jelezte, hogy majd 3/4 10-kor menjünk vissza, mert addig nincs orvos. Semmi baj. Addig bepakolunk, össze szedjük még, ami kell. Vissza mentünk és 11 óra után meg érkezett a doktornő. Engem hívott be elsőnek.  Onnantól kezdve pedig csak kaptam.

"Máskor, ha csipàs a szeme, nem kell azonnal orvoshoz rohanni. Reggelente nekem is olyan a szemem. Nem is értem, hogy mi van most. Fel is vagyok háborodva. Lényegtelen eset. Nem várhatott volna hétfőig?" Válaszoltam neki szépen, hogy sajnos nem, mert indulnèk vissza külföldre. "És akkor ott nem kaphat ellàtást?..."

Segítségért mentem oda, meg mondjuk oda küldtek.  Jelzem, nem csipàs a szemem.
A papíromon pedig az szerepel, hogy egyéb heveny kötőhártya gyulladás. Olyan szemcseppet kaptam, amire az van írva, hogy adagolás a fertőzés mértéke szerint.
Én most akkor nem is nagyon értem, hogy miért is viselkedett így velem a doktornő. Gondolkodtunk betegjogi képviselőn, de mivel úton vagyunk vissza és karácsony előtt jövünk haza csak, nem láttuk értelmét.

Ezúton szeretném meg köszönni dr. Pohánka Tündének, hogy ilyen széppé tette az utolsó óráimat otthon. Hasonló jókat kívánok neki és remélem az élet vissza adja azt a sok "jót", amit ő nyújt másoknak.

A szemem jelenleg ég,  piros és kezd ragadni. Persze a cseppet használom.
Ha esetlegesen rosszabb lesz, akkor bizony nem fogok gondolkozni azon, hogy feljelentést tegyek e a Gyulai kórházban.

Tudjátok, nem értem. Ő választotta a szakmáját és valószínűleg azt is ő vállalta, hogy hétvégén bemegy. Én beteg vagyok, ő pedig orvos. Nem magyarázom tovább. Abba kell akkor hagyni és csináljon mást, de az embereket kerülje el nagy ívben.
Semmit rosszat nem tettem, úgy gondolom.

Egyébként akárhova megyünk,  mindenhol ugyanezt kapjuk Gyulán. A belgyógyászaton alig van normális orvos, ápoló. Semmiről nem mondanak semmit. Ha kérdezel, az a baj. Ha nem kérdezel, az a baj. Különben is, minek mentél be???
Tesznek ránk messziről. Majdnem az összes orvos beképzelt, arrogáns és azt hiszi, hogy egyeduralkodó és mindent megtehet. Olyan túlzásokba esnek, hogy nem is értjük, hogy ez hogy működhet így.

Tudom, érzékeny téma, de annyira nem térek magamhoz ezután, hogy muszáj volt kiírnom magamból! !

Ti mit gondoltok erről?

6 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy így elrontották az utolsó itthon töltött napodat! Sajnos ez ma már általános, jobb helyeken vannak csak kivételek!
    Mihamarabbi jobbulást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos!
      Azt se bántam volna, hogy ha azt mondja, hogy nyugodjak meg, semmi baj nincs, lehet került bele valami vagy esetleg minimális a probléma és nyugodtan indulatok vissza. Ehelyett úgy beszélt velem, mintha egy utolsó senkiházi lennék vagy nem is tudom. Vajon, akik utánam következtek, mit kaphattak??

      Törlés
  2. Bazeg, ez nagyon durva... Nekem az volt a legdurvább esetem, amikor egy baleset miatt a biztonság kedvéért bementünk esemény utáni tablettáért, ahol ahelyett, hogy kedvesen felírta volna a doki a dolgot, és megdicsért volna, hogy másnap korán reggel már gondoskodom erről, leszidott, hogy minek sietek ezzel, és hogy ráértem volna még akár két nap múlva este is bemenni ilyen ügyben. Hát gratulálok az ilyen orvosoknak, én is hasonlókat kívántam neki akkor, mint Te ennek a szemésznek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az se piskóta. Minek esküszik fel akkor arra, hogy gyógyít????? Nem én kértem, hogy orvos legyen. Engem egyébként azóta is nyomaszt, ahogy bánt velem. Még én érzem rosszul magam... :(

      Törlés