2014. november 25., kedd

Diabetikus feketeerdő-torta

Ismét egy újabb diabetikus édességgel jelentkezem egy kis csend után.
A sütőnk szombaton megadta magát, így venni kellett egy újat és ezzel a süteménnyel avattam fel.
A recept nem az enyém, innen kölcsönöztem: Diabetikus feketeerdő-torta
Daniellát személyesen is ismerem. 9 éve az update szerint él. Norbinak és Rékának is segít különböző receptekkel megismertetni a termékeket.
Én kicsit "belenyúltam", mert nincs ekkora formám, így lefeleztem a mennyiségeket és a lisztek is máshogy alakultak nálam. Xilit helyett pedig folyékony édesítőszert használtam.  A végeredmény kívülről egészen elfogadható, belülről még nem tudjuk, hogy milyen. :)
(Az egész sütemény, kicsi formába, más liszttel 43 g szénhidrátot tartalmaz!)



Ui.: Ez a 300. bejegyzésem!!!! :) :) :)

2014. november 15., szombat

What are you waiting for???




What are you waiting for? 

Are you waiting on a lightning strike?
Are you waiting for the perfect night?
Are you waiting till the time is right?
What are you waiting for?
Don't you wanna learn to deal with fear?
Don't you wanna take the wheel and steer?
Don't you wait another minute here?
What are you waiting for?

You gotta go and reach for the top
Believe in every dream that you got
You only living once so tell me
What are you, what are you waiting for?
You know you gotta give it your all
And don't you be afraid if you fall
You only living once so tell me
What are you, what are you waiting for?

Are you waiting for the right excuse?
Are you waiting for a sign to choose?
While your waiting it's the time you lose
What are you waiting for?
Don't you wanna spread your wings and fly?
Don't you wanna really live your life?
Don't you wanna love before you die?
What are you waiting for?

You gotta go and reach for the top
Believe in every dream that you got
You only living once so tell me
What are you, what are you waiting for?
You know you gotta give it your all
And don't you be afraid if you fall
You only living once so tell me
What are you, what are you waiting for?

Tell me what your waiting for
Show me what your aiming for
What you gonna save it for?
So what you really waiting for?

Tell me what your waiting for
Show me what your aiming for
What you gonna save it for?
So what you're really waiting for?
Everybody's gonna make mistakes
but everybody's got a choice to make.
Everybody needs a leap of faith
When are you taking yours?

You gotta go and reach for the top
Believe in every dream that you got
You only living once so tell me
What are you, what are you waiting for?

What are you, what are you waiting for?

2014. november 14., péntek

Diabetikus keksztekercs

Imádom anyukám keksztekercsét. A világon a legfinomabb és senki nem csinálja úgy, mint ő.
Leírta nekem a receptet, amit én kicsit átvariálva cukormentessé tettem, így Gergő is nyugodt szívvel ehet belőle. Bevallom, nagyon féltem tőle, mert azt már megtapasztaltuk, hogy a régi, bevált recepteket átültetni diabetikus formára nem nyerő ötlet. Aztán végül bele vágtam, mert igazán, tényleg egyszerűnek tűnt és szerencsére az is volt. Nagyon nagyon finom lett és sűrű vendég lesz nálunk az asztalon szerintem. :)


Hozzávalók:
320 g cukormentes háztartási keksz (2 csomag)
1 dl tej
125 g vaj/rama
1.5 ek kakaópor (holland)
1/4 ek folyékony édesítő
1 adag kávé

A kekszeket kézzel kisebb darabokra törjük.
A tejet feltesszük melegedni, addig a kakaót és a folyékony édesítőszert összekeverjük, majd hozzáadjuk a melegedő tejhez. Kevergetve felfőzzük. Majd elzárjuk a gázt. Bele öntjük a kávét, cukor nélkül, végül pedig hozzá adjuk a vajat. Érdemes két három kisebb darabra felvágni, mert úgy könnyebben fel fog majd olvadni.
Rá öntjük az előzőleg összetört kekszre és össze keverjük. (Nem baj, hogy ha még meleg!)
Egy őzgerincformát kibélelünk folpackkal, úgy hogy bőven kilógjon a formából. Bele töltjük az elkészített kekszet körülbelül háromnegyed részig. A folpackkal be kell csomagolni, visszahajtani, hogy sehol ne lógjon ki keksz. Kicsit nyugodtan meg lehet nyomkodni, így veszi fel majd az őzgerincformát. Egy tálcára kiborítjuk, vagy akár a formába is maradhat, majd betesszük a hűtőbe. 






Ha nagyon hivatalos akarok lenni, akkor egy éjszakát hagyjuk állni, na de itt mindenki mosolyra húzza a száját és magába azt mondja: "Kizárt".
Nálunk is ez a helyzet állt fent. Délelőtt készítettem el. Gergő 6-ra ért haza. Hát, éppen volt időm felvágni, mert itt topogott mellettem. Nagyon örült neki és mindemellett nagyon ízlett neki. Iszonyatosan finom sütemény lett, gyors és semmi macera nincs benne. Abszolút megérte belefogni! :)
7.6 g szénhidrát egy szelet (nálunk). Ez attól függ, ki mekkora szeletek vág és hány darab jön ki.

Aki nem cukorbeteg, az rumba áztatott mazsolát is tehet bele nyugodtan, esetleg sárgabaracklekvárt vagy még magozott meggyel is fel lehet dobni. :)


Egészségetekre! :)

2014. november 13., csütörtök

10 milliószoros teremtő nap

2014-ben eddig már háromszor volt ilyen nap és én egyszer sem foglalkoztam vele idáig. Ebben az évben a mai nap az utolsó, amikor sokan ünnepelik a tibeti ("nagy") buddha napját. Ilyenkor csak és kizárólag a pozitív dolgokra szabad gondolni, mert a jó jót, a rossz pedig a rosszat vonzza. A hit szerint ezeken a napokon mind a pozitív és mind a negatív cselekedetek hatása bizony felerősödik, tízmilliószorosára fokozódik. A gondoltaink nagyon nagy erővel munkálkodnak ilyenkor ezért bizony azokra is oda kell figyelnünk ilyenkor.

Így hát a mai napon csak arra koncentrálok, ami számomra örömöt, boldogságot okoz. Eszembe jut a családom, akik otthon vannak. 
Arra gondolok, hogy a kis pici unokaöcsém, a nővérem és a párja a lehető legnagyobb szeretetben élnek otthon, szeretik egymást és boldogan élnek. Zsombor pedig a lehető legnagyobb törődésben és odaadásban nő fel. 
Arra gondolok, hogy a szüleim válláról a terhek súlya csökken és élvezik az életet most már nagyszülőkként.
Arra gondolok, hogy az öcsém megtalálja a neki szánt utat és boldogan lép rá.
Arra gondolok, hogy a párom mindent elér, amire vágyik, boldog, kiegyensúlyozott és én pedig végig mellette vagyok, amíg élek. 
Arra gondolok, hogy az én életem is csodás, boldog vagyok, kiugrok a bőrömből, hiszen csodás családom van. Új családtag érkezett, akit tiszta szívemből szeretek. A szüleim és a testvéreim borzasztóan hiányoznak minden egyes nap, de tudom, hogy nekem itt a helyem, itt vagyok boldog, most vagyok boldog. Minden problémámat képes vagyok megoldani és minden jót meg tudok tartani. Képes vagyok megtanulni a német nyelvet, képes vagyok arra, hogy Gergőnek a cukorbetegsége miatt a lehető legjobb körülményt teremtsem meg. Képes vagyok megállni a helyemet a munkában és képes vagyok minden kihívást teljesíteni. 
Arra gondolok, hogy a barátaim, az a pár, aki mellettem maradt, mind egytől egyig boldog. Megtalálja a párját, családot alapít, talál munkát, saját életet kezdhet és rendeződik mindenki körül minden kellemetlen dolog. 

Az ellenségeimnek (ha vannak) és azoknak, akik valaha is bántottak, rájuk sem gondolok ellenszenvvel. Arra gondolok, hogy váljanak valóra az álmaik és legyenek boldogok, mert akkor ők is megváltoznak és máshogy látják majd a világot. Látják, hogy mások elnyomása és eltaposása nélkül is előrébb lehet jutni és ellenségeskedés helyett szerezzenek sok sok barátot és vegyék körül magukat jó emberekkel. 

Kedves olvasóim, most rátok gondolok. Arra, hogy mindannyian mosolyogtok és sok sok öröm ér benneteket. Közeleg a karácsony is. Engedjétek be a jót, a szeretet, legyetek kedvesek és szeressétek az embereket!!! 

2014. november 11., kedd

Beszámoló az otthon töltött időről!

Igen, otthon voltunk egy hetet ismét és leszámítva azt a szánalmas nőszemélyt, aki hatalmas tévedésben él és azt hiszi, hogy jó orvos és jó ember, végig csupa jó dolgok történtek.  Tudom, vezetem a Happy days-t, de pár szóban azért mesélek nektek!

Az első és legboldogabb dolog, hogy megszületett az unokaöcsém,  Zsombor.



Már borzasztóan hiányzik a kis pisze nózija, a kis csücsöri szája. Imádtam nézni, ahogy szuszog. A kis ráncos tenyere és mindene. Jajj, nagyon imádom.

Aztán el vittük az autót szerelőhöz, mert reggelente nehezen indult hidegben. Az első helyen semmit nem mutatott ki a gép, találgattak. A második helyen ki szedték a nyomás szabályozó szelepet, ki takarították. Onnan egy harmadik helyre küldtek, mert az a gép nem kommunikált a kocsival. A harmadik helyen ott kellett hagyni éjszakára, hogy reggel megnézzék az első indítást. Szerencsére úgy néz ki, hogy elég volt ki takarítani azt a szelepet, mert ott is és azóta is pöccre indul. Aggódtunk, mert a csúcsokra is gyanakodtak, arra meg rá ment volna a gatyánk is, fél milliónál állt volna meg az ára az alkatrésznek.

Gergő másik inzulint kapott. Napi háromszori étkezés lett és minimális egységeket szúr napközben. A hasnyálmirigye is kicsit észhez tért,  kicsit működik most neki, de sajnos max egy évig lesz így.  Addig is örülünk neki és "kihasználjuk". Egyelőre nem vettük észre, hogy nem lenne neki jó.  Sőt, azt mondja, hogy jobban érzi magát. Nincsenek rosszullétek sem szerencsére. Bízzunk benne, hogy így marad.

Sikerült a KRESZ vizsgám.  75 pontból 69 pontom lett. Örülök neki nagyon. Vezetni viszont már nem jutottam el, majd két ünnep között. Azért felkerestük a leendő oktatómat. Nagyon kedves férfi. Türelmes és nagyon nyugodt. Szimpatikus volt nagyon. Talán én is jobban fogom így élvezni majd a vezetést.

A vizsga után kicsit vásároltam. Végre találtam poncsót. 995 forintért aztán meg pláne megèrte.


Nagyon meleg, puha és kényelmes pulcsi.


Igen, tudom, megint Minion. Nem tudtam ott hagyni, muszáj volt. 


Egy világos farmer is haza jött velem. 


Összkép


Vettem ám nagyon hasznos dolgokat is!!!

A könyv a Gergőé, a füzet az enyém. Német tanuláshoz vettem, hogy...


 ...ezekből a könyvekből jegyzeteket készítsek magamnak. 


Szóval, feltöltődve jöttünk ki, újra. Karácsonyig maradunk most, sajnos. Még fogalmam sincs, hogy hogy fogom ki bírni addig, de igyekszem majd! :)

2014. november 10., hétfő

Orvos beteg kapcsolat Part II.

Ez alkalommal mással történt,  nem velem. Konkrétan Hadas Krisztina riporterrel és az édesapjával. 

"Krisztina Hadas
Itt rendesen meghalni sem lehet!!!!

A magyar egészségügy látlelete egy a rákos apját kórházról kórházra hurcibáló gyerektől. Ezt nem bírom magamban tartani!:

1. Honvéd Kórház: Maximális nővéri és orvosi munka. Mindezt végsőkig kicsavart, fáradt emberek nyújtják egy idős embernek. Semmi mellébeszélés, viszont őszinteség és empátia. A nagydumás, és a rendszerrel rettenetesen elégedetlen orvos elmondja, mi a diagnózis, mire számíthatok, és ez jó!

2. János Kórház- Pulmonológia.Elképesztő, balkáni körülmények. Rákos emberek 4-5 órás folyóson való várakoztatása.Persze étlen- szomjan. Egyetlen receptért is 5 órát kell ülni a rokonnak a folyosón, ha nem gáncsolja el az orvost, sosem kapja meg a receptet! Közben a dolgozók túlhajszolva idegesen rohangálnak, és 10 óra alatt 24 órára való beteget látnak(?) el. Nem megy nekik! Bűz és depresszió! A kórteremben az egyik beteg meglopja a másikat! Ideges, néha agresszív, hányaveti orvos. Az este mentővel érkező, levegő után kapkodó beteget (apám) magából kikelve ezzel a mondattal fogadja a fiatal doktornő, aki még a pályája elején van, de már most utálja az egészet. " Magát meg mi a francnak hozták ide? Vigyék a fogászatra, vagy akárhová!" Közben a beteg ( az apám) próbál túlélni. Szégyelli, hogy még élni mer. Majd őszintétlenség, hazudozás, hónapokig tartó megalázó, fájdalmas, érzéketlen, kínzások,( ja ez a negyedik biopszia sem sikerült, bocs) Végül a gyógyíthatalan beteg lepasszolása egy másik intézménybe, búcsú nélkül. Még azt sem mondják," kitartás Babócsi néni", tessék arrébb haladni. Hatan hörögnek egy kórteremben. Örülnek, hogy megszabadulnak tőle!

3. Országos Onkológiai Intézet ( Kékgolyó utca) Jó, európai körülmények. Emberi bánásmód, mosolyoga katéterező nővérek. Hihetetlen, hogy ezt a szakmát választották, kakiból mosdatnak, és még kedvesek is. Eszméletlen ágyhiány! Kemo a folyósón, mert nincs ágy, mindenhol fekszenek. Csak, ha már tényleg mindjárt meghal a beteg ( apám, akiben még talán van egy-két hónap nem maradhat). Másoknak is kell az ágy. Szerencsére nem a napbarnított, délután négykor távozó professzort, akit rámenősen kocogva a kocsiáig kell kikísérni, hogy közben érdemi információt kapjak, hanem végül egy fiatal onkológust kapunk. Ő a János kórházbeli fiatal kolléganőjével ellentétben hisz a munkájában. A " körülményekhez képest" meg is tesz mindent.

4. Korányi TBC és Pulmonógiai Intézet. Olyan, mint egy kísértet tanya. A hatalmas intézetben pizsamás emberek kóvályognak. Konkrétan poloskák másznak a folyosón! Egy különösen megtermett példányt el is tapostam a kopott linóleumon. Pusztulás, lepukkantság. Vámpíros videoklipet lehetne itt forgatni. Esténként azt érzem, az egyik sarokból mindjárt egy fehér leples szellem bukkan elő, még a 30-as évekből, amikor az urak gyógyítatták itt magukat. DE! Csodálatos nővérek, és olyan orvosok, akik a munkájukat tényleg hivatásként űzik. Fel sem tudom fogni, hogy ezek az egészségügyi dolgozók évtizedeket húznak le ezekben a koszlott szobákban, folyosókon. Egy idős nővér már hatodik éjszakai ügyeletét nyomja, alig lát ki a fejéből, ( az unokái mellet lenne a helye), amikor a tüdőrákos beteg, tüdőgyulladással megérkezik( apám). Mindenki tudja egy-két hete van hátra. És ők nem mondanak le róla, ( nem tehetik) kezelik, csillapítják a fájdalmait. Még beszélgetnek is vele. Bármikor fel lehet hívni őket, és fel is veszik a telefont. Az orvos időt szán a beteg gyerekére, rendesen informálja. Az internet korában azonban a korábbi röntgenek, orvosi vélemények sohasem érkeznek meg a korábbi kórházakból. A beteg gyereke orvosi előtanulmányok nélkül közvetít a kórházak különböző orvosai között, és szortírozza a számára érthetetlen leleteket. Vajon az a folt a tüdőn új, vagy már korábban is ott volt?- hangzik a kérdés. Hát nem tudom bmg! Bölcsész, hülye tévés, vagy miféle lennék! Nem orvos.

És bekövetkezik a halál.... Hagynak együtt lenni vele. Nem kapkodnak. A háttérbe húzódva figyelnek. A szobatársaknak pedig a függöny túloldalán, de ugyanabban a légtérben végig kell hallgatniuk egy számukra ismeretlen ember( az apám) haláltusáját, és a gyereke sírását. Nyílván arra gondolnak, nemsokára ők is így végzik. Akinek már halt meg rokona tudja, milyen az, amikor múmiaként lepedőbe tekerve, egy meglepően kis csomagot néz az ember. Két órán át, mert a protokoll szerint addig kell ott hagyni. Én másodszor éltem át. Volt időm végig gondolni, hogy milyen az, amikor hónapok megaláztatásai után, végül is csak egy büdös öregembernek nézik az embert. Az apámnak egy mozgalmas, és sikeres élet végén a méltatlanság, a magyar egészségügy adta lehetőségek maradtak. A tili-tolizás, a kórházból kórházba szállítás, és a reménykedés, hogy az orvos majd odafigyel rá, és a pelenkáját is kicserélik. A kutya életbe! Kár volt az egész macsó és sikeres élete? De tökéletesen mindegy, mit csinált életében. Ez senkinek sem jár!!!!

Már járt ember a Holdon, ismerjük a Mars felszínét, vannak bankautomaták, van Prezi.com is, tombol a Youtube, még a kutyákba is chipeket raknak, de a korboncnok, az alagsori 2 négyzetméteres, törött csempés krecnikben ülő szürke arcú titkárnők, az igazgatóság, és a kezelő osztály között még két nap múlva is kering a papír, miszerint egy ember ( az apám) meghalt. Mintha ő lenne az első halottjuk. Iszonyú rámenősnek kell lenni, hogy beszerezd a megfelelő pecséteket. Végül is el kéne temetni valahogy. Már bizonyára nagyon szeretné ő is...az édesapám, aki egész életében egy nagyhangú oroszlán volt, kitaposta magának, amit kellett, de a halál dolgában kudarcot vallott, és vele én is. Most itt tartunk.

Nem, azért sem fogok most politikai megjegyzéseket tenni! Mert így megy ez ebben az országban hosszú évtizedek óta! Riporterként is megtapasztaltam. Iszonyú nehéz rendesen meghalni! Jaj annak, aki 76 éves korában, vagy bármikor ezzel próbálkozik. 
Hadas János fotóriporter lánya"

2014. november 9., vasárnap

Orvos beteg kapcsolat

Tudom, nem vagyok egy agresszív jellem. Sőt,  mondhatni, hogy eléggé mimóza vagyok. Nem tudom meg védeni magam, ha valaki hirtelen nekem támad,  mint ahogy történt ez ma is.
Reggel úgy keltem fel, hogy a jobb szemem be van gyulladva. Kicsike volt, piros, csupa véres és a könnyem elég sűrű volt. Gergő mondta, semmi baj, vissza indulás előtt beszaladunk az ügyeletre,  nézzenek rá. Onnan a szemészetre küldtek minket. Ott az ismerős asszisztens hölgy jelezte, hogy majd 3/4 10-kor menjünk vissza, mert addig nincs orvos. Semmi baj. Addig bepakolunk, össze szedjük még, ami kell. Vissza mentünk és 11 óra után meg érkezett a doktornő. Engem hívott be elsőnek.  Onnantól kezdve pedig csak kaptam.

"Máskor, ha csipàs a szeme, nem kell azonnal orvoshoz rohanni. Reggelente nekem is olyan a szemem. Nem is értem, hogy mi van most. Fel is vagyok háborodva. Lényegtelen eset. Nem várhatott volna hétfőig?" Válaszoltam neki szépen, hogy sajnos nem, mert indulnèk vissza külföldre. "És akkor ott nem kaphat ellàtást?..."

Segítségért mentem oda, meg mondjuk oda küldtek.  Jelzem, nem csipàs a szemem.
A papíromon pedig az szerepel, hogy egyéb heveny kötőhártya gyulladás. Olyan szemcseppet kaptam, amire az van írva, hogy adagolás a fertőzés mértéke szerint.
Én most akkor nem is nagyon értem, hogy miért is viselkedett így velem a doktornő. Gondolkodtunk betegjogi képviselőn, de mivel úton vagyunk vissza és karácsony előtt jövünk haza csak, nem láttuk értelmét.

Ezúton szeretném meg köszönni dr. Pohánka Tündének, hogy ilyen széppé tette az utolsó óráimat otthon. Hasonló jókat kívánok neki és remélem az élet vissza adja azt a sok "jót", amit ő nyújt másoknak.

A szemem jelenleg ég,  piros és kezd ragadni. Persze a cseppet használom.
Ha esetlegesen rosszabb lesz, akkor bizony nem fogok gondolkozni azon, hogy feljelentést tegyek e a Gyulai kórházban.

Tudjátok, nem értem. Ő választotta a szakmáját és valószínűleg azt is ő vállalta, hogy hétvégén bemegy. Én beteg vagyok, ő pedig orvos. Nem magyarázom tovább. Abba kell akkor hagyni és csináljon mást, de az embereket kerülje el nagy ívben.
Semmit rosszat nem tettem, úgy gondolom.

Egyébként akárhova megyünk,  mindenhol ugyanezt kapjuk Gyulán. A belgyógyászaton alig van normális orvos, ápoló. Semmiről nem mondanak semmit. Ha kérdezel, az a baj. Ha nem kérdezel, az a baj. Különben is, minek mentél be???
Tesznek ránk messziről. Majdnem az összes orvos beképzelt, arrogáns és azt hiszi, hogy egyeduralkodó és mindent megtehet. Olyan túlzásokba esnek, hogy nem is értjük, hogy ez hogy működhet így.

Tudom, érzékeny téma, de annyira nem térek magamhoz ezután, hogy muszáj volt kiírnom magamból! !

Ti mit gondoltok erről?

2014. november 7., péntek

Leggyönyörűbb kis herceg a világon!

Nagy Zsombor a nevem és nagyon sokat alszom!


És még annál is többet!  :)

Gergővel is találkoztam ám, de akkor is szunyuztam!


Pancsi is örült nekem nagyon, de nála is jót alcsiztam! 

2014. november 2., vasárnap

Nagynéni lettem!!!!!!!!

Ma délután megszületett az unokaöcsém!!
Nagy Zsombor 3060 grammal és 51 centivel jött a világra és mind a ketten nagyon jól vannak. Gyönyörű és picike és puha és jajjjj, imádom!!!!!!