2014. szeptember 27., szombat

Úton haza

Jújjjjjj!!!
Már elhagytuk Pest megyét. Jelenleg Bács-Kiskun megyében vagyunk, Kiskunfélegyháza közelében. (GPS szerint)
Olyan szépen süt a nap és van ereje is. Nagyon jó magyar rádiót hallgatni és magyar tájakat nézni. Még a legelésző marháknak is örültem az előbb!
Dél körül már otthon is leszünk! (Persze, mert mazochisták vagyunk és hajnali kettőkor már elindultunk) :-D :-D :-D
Legyen napsütéses szép hétvégétek! :) :)


2014. szeptember 24., szerda

Újabb gyöngyözés

Régóta szemeztem már ezzel is, de a laptop újratelepítése után minden könyvjelzőm elveszett, így nem is jutott az eszembe. Aztán ma megláttam és újra eszembe jutott és addig-addig-addig keresgéltem, amíg nem találtam hozzá leírást. A színek kiválasztása már nehezebben ment. Nem nagyon megy nekem, hogy melyik szín mivel jó és hogy kombinálhatóak, így ehhez is segítséget hívtam. Egyébként teljesen elégedett vagyok vele, és igen, nagyon tetszik! :)
Mit szóltok?


2014. szeptember 21., vasárnap

Sea star-Zsu csillagjától kedvet kapva :)

Még egy csillag.
Köszönöm szépen Zsu, hogy megosztottad a mintáját!  :)
(Nézzétek szét nála,  mert gyönyörű munkái vannak!!!)




(Nem a legjobb képek, de más lehetőségem nincs fotózni!)

2014. szeptember 20., szombat

Német Voice

Tegnap dolgoztam és Anke, a főnökasszonyom (aki kevésbé sem főnökösödő) mutatott nekem két videót is.
Az első videón a középső kis srác, Simon. Anke kisebbik fiának, Emilnek a legjobb barátja. Nagyon nagyon tehetséges a fiú. Sajnos nem engedték tovább, de érdemes meghallgatni őket. Ankéék is ott vannak valahol, fehér pólós társaság, a jobb alsó sarokban fognak majd feltűnni egyszer.


A másik videó meg Anke személyes kedvence. Hát, most már az enyém is. Libabőr, gombóc a torokban, könnyes szem és imádom, egyszerűen imádom. Eszméletlenül tehetségesek ezek a fiatalok!!


Miután haza jöttem, rá kerestem az eredeti számra is. Nekem jobban tetszik a fiatalok által előadott verzió!


Meg mutattam én is neki a Halleluját, Takács Nikolas előadásában. Nagyon tetszett neki.
Pál Dénes hangjától meg egyszerűen elalélt. Aztán megbeszéltük, hogy hiába a jó hang, hiába a Voice, X-faktor és a többi, eltűnnek a süllyesztőben sokan közülük, sajnos! :(

Megyek, meghallgatom őket még egyszer, őőő kétszer, na jó, sokszor! :)

2014. szeptember 18., csütörtök

Szedjél hangyát, ingyen adják!

Nem, nem vagyok egyáltalán ideges! :)
Ez jutott az eszembe ma délelőtt, amikor kinyitottam a gyöngyfűzős dobozomat és megpillantottam, hogy több zacskó gyöngy is önálló életre kelt és úgy gondolták, hogy jobb a zacskón kívül, mint benne. Igen, szétszóródtak. Meg mutatom, hogy hogyan.


A plusz poén az egészbe, hogy sötét zöld, fekete, sötét lila valamit fehér színű darabok kívánkoztak ki és persze, hogy nem egy fajta, hanem kisebb, nagyobb egyaránt csak hogy még élvezetesebb legyen a válogatás. És, igen, a végére a szemem is kiguvadt! :D :D

Egyébként fűztem is. Csináltam róla képet (eléggé puritán körülmények között, a lábamon), meg is mutatom, de nem tetszik. Egyelőre a dobozba landolt. Most keresek valami mást, hátha "megkívánok" még valamit! :)

Ui.: Ha esetleg valaki ideges lenne és nincsenek hangyák, akkor ez is egy tökéletes lehetőség a feszültség levezetésére! :) Tudom ajánlani! :)

2014. szeptember 16., kedd

2014. szeptember 15., hétfő

Pitaya (Part II.)

Újra elővettem a gyöngyöket.
Pontosan nem tudom, hogy mikor fűztem utoljára, de megkockáztatom, hogy egy éve.
Jött egy érzés és fűztem egy kulcstartót a legkedvesebb főnöknek és egyben a legjobb német barátomnak!!!
Készítettem már ilyet 2012 októberében (jó rég volt). Első pitaya, ami Dórimnál van! :) :)



2014. szeptember 9., kedd

Vámpírnaplók! Függőséget okoz!

Tipegő Zombi párszor említette nekem ezt a sorozatot.
Amíg otthon voltunk, de már készülődtünk vissza, rádöbbentem, hogy nincs sok film a gépen és szednem kéne le párat, hogy esténként legyen egy kis mozizás. Az ncore-on mászkálva véletlenül futottam bele a Vámpírnaplókba és gondoltam, miért ne?!Leszedtem az összes eddigi részt és úgy voltam vele, hogy majd akkor kijövök és elkezdem.
El is kezdtem és abba se tudom hagyni!!!Teljesen függő lettem. Munka után hazajövök, megebédelek, rendet rakok, de már a rendrakás alatt is duruzsol a gépről a következő rész. Főzés közben is ez megy a háttérben. Meg persze erről is álmodok. Egyik éjszaka azt hittem, hogy Damon itt áll az ágyam mellett (tiszta zizi vagyok :D )
Gergő hosszú, kantáros nadrágja az én ágyam mellé van felakasztva a fogasra és ugye eléggé lelóg. Felébredtem valamire és csak a nadrágot láttam a sötétbe és teljesen emberi alakja volt hirtelen, viszont azt még nem fejtettem meg, hogy miért láttam bele pont Damont, lehet álmodtam és így maradt meg. Passz! Az biztos, hogy nekem ő a kedvencem!!!!!!



Nem teszek be ide hatszáz képet róluk meg a sorozatról. Vámpírnaplók- itt mindent megtaláltok, ha kíváncsiak vagytok rá! :)
Viszont van pár kedvenc idézetem is, amiket kigyűjtöttem.

"Döbbenet, hogy mindig minden egy nőért van."

"Mert amit nem ismersz, az árthat."

"Hiába hazudsz, soha nem lehetsz az, akinek hazudod magad."

"Az igazat nem másíthatod meg."

"A megbocsájtás nem egy feladat, hanem ajándék." 

Jelenleg a harmadik évadot kezdtem el tegnap. Én nagyjából sejtem, hogy mi lesz a vége, és szerintem rajtam kívül sokan mások is. Azért türelmesen kivárom a végét majd.

Ti nézitek/néztétek ezt a sorozatot? Mi a véleményetek róla?

2014. szeptember 4., csütörtök

100 Happy Days előzmények

Az utóbbi időben sajnos nem sok jó dolog ért. Mondhatni, hogy eléggé el is vagyok fáradva, mert hiába voltunk egy hónapot otthon, nem pihenéssel telt el ez az időszak. Aggódással, álmatlansággal és minden olyannal, amit egy szerettünk megbetegedése von maga után.

A cukorbetegség nem betegség, hanem egy állapot-hallottuk sokszor az elmúlt 3 hétben, de persze olyan emberek mondták ezt, akik nincsenek benne ebbe az egészbe.
Gondoljatok csak bele, hogy Ti hogyan reagálnátok rá, amikor közlik, hogy 1-es típusú cukorbetegek vagytok, amit ha nem vettek volna észre, akkor 3 héten belül leálltak volna a szerveitek és nem tudtak volna megmenteni titeket? Életetek végéig szúrni kell magatokat napi háromszor és ez csak az inzulin? Állandó apró szúrások a vércukormérés miatt? Reggelente, örökre, 1 szem tabletta a pajzsmirigyre és számolni minden lenyelt falatot? Ha leesik a cukor, rosszullétek jönnek, émelygés, remegés, izzadás? A tökéletes látásotok egyik percről a másikra elromlik és a nulláról 3.5-re változik?
Ezt még tetézi, hogy olyan lemondásokkal is jár, amelyeket nem saját elhatározásra tesztek meg, hanem azért mert megtiltják. Gondolok itt a gyümölcsökre, édességre, csokoládéra, sörre (amit szinte minden férfi szeret). Ha magad döntesz erről, valahogy nem tűnik olyan drasztikusnak, mint amikor egy orvos közli veled, hogy felejts el nagyon sok mindent.

Ha az olvasók között van cukorbeteg, vagy cukorbeteggel együtt élő, akkor most biztosan jót mosolyogva olvassa az írásomat és azt gondolja, hogy ugyan, hiszen én nem is vagyok cukorbeteg, meg ezzel meg lehet tanulni együtt élni.
Igazuk van, nem én vagyok az, aki beteg lett. Én főzök neki, én ülök minden reggel a laptop előtt órákat, hogy kitaláljam, mit ehet meg. Számolom a szénhidrátokat. Készítem neki esténként a másnapi ételeit. Ha itthon marad valami, rohanok utána a munkahelyére. Egész nap azon agyalok, hogy vajon jól van? Nem lett rosszul? Elég neki az étel? Borzalmas érzés, amikor meséli, hogy rosszul lett, le kellett ülni bent. Ilyenkor az jár az eszembe, hogy biztos nem jól számoltam ki valamelyik adagját és én okoztam a rosszullétet.
A bevásárlások idekint kínszenvedések. Nem találunk semmit, csak fel alá mászkálunk a boltba és nem tudjuk, mit csináljunk, mihez nyúljunk.
Ha leesik a cukra, lefehéredik, rosszul van, jön felém s csak annyit szól: "Ancsi, nagyon lent van". Remegő kézzel nyúlok a táskámba a szőlőcukorért és nyomom a kezébe. Elmondhatatlanul fáj ilyenkor, hogy így látom.

Tudom, önző dolog, hiszen ez most rólam szól és panaszkodok meg rinyálok, mert nem is én vagyok aki....Nem, valóban nem én vagyok cukorbeteg, hanem az életem értelme lett az. Nekem ő a mindenem és az életem része már 9 éve.
Borzasztó volt hallani, hogy meghallhatott volna. Még most is kiborít és tudom, hogy erősnek kell lennem és nem láthat rajtam semmilyen elgyengülést, ezért ezt most itt kiírtam magamból és összeszedem magam.

Ezért is fogom elkezdeni a 100 Happy Days-t és minden napomban megkeresem a jót, pozitívat és abba kapaszkodva nézek előre. Az első napi boldogságom már meg is van, de majd összegezve fogom megosztani veletek. Ebbe a kék füzetbe fogom összegyűjteni!

Köszönöm, hogy megoszthattam és köszönöm, hogy türelemmel van irántam mindenki!
Tudom, hogy idővel minden megoldódik és mi is már csak emlékezni fogunk erre a nehéz időszakra!

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!

(Legújabb kedvenc zeném, ami ehhez köthető: The way I do)

2014. szeptember 3., szerda

Augusztusi nyaralásunk

Tesómékkal terveztük az idei nyaralást, de sajnos ők nem tudtak csatlakozni hozzánk így július utolsó napján, hajnalban a nyakunkba vettük a kis motyónkat és elindultunk Németországból hazafele. Vagyis csak félig hazafele, mert megálltunk a Balatonon. Sikerült gyorsan az utolsó hetekben még szállást is foglalnunk. Tihanyra esett a választásunk, mert onnan mindig jó emlékekkel jöttünk el.
Barackvirág Panzió volt a neve a szállásnak, ami egy gyönyörű nagy ház, több, külön álló apartmannal.
Nagyon szépen berendezett és igényesen kialakított volt a mi részünk. Mutatok pár képet, a saját honlapjukról belinkelem ide nektek:

A tulajdonos nagyon kedves volt és nagyon jól éreztük magunkat ott. Kényelmes volt az ágy is, ami a hosszú út után nekünk kicsit fontosabb volt. :)

Képekben mesélem el nektek, hogy milyen volt a 4 napunk a Balatonon! 

Levendulás ásványvizet ittunk, ami nagyon nagyon finom!

Tihanyi Apátság mellett

Veszprémi Benedek-hegy

Tudok én is grimaszolni, ha kell :D

Mindig csak a kaja! Nagyvázsonyi Várcsárdában

Legfinomabb borlelőhely, Balatonszőlősön a Kapolcsi Családi Pincészet

Balatonfüreden a Tagore sétányon egy kis láblógatás :)
Itt döntöttük el, hogy megmártózunk majd a strandon, mert kellemes volt nagyon a víz.


  
Szerelem

Tihanyi, esti séta



Badacsony


Házi sörike

Házi limonádé

Nagyon jól éreztük magunkat, viszont utólag bele gondolva, mennünk kellett volna azonnal haza, mert itt már Gergő nem igazán érezte jól magát. Beteg nem volt, de eléggé fáradékony volt, meg itt egy két képen látszik, hogy nagyon vékony. Sajnálom, hogy nem voltam erőszakosabb és nem mentünk inkább Gyulára. 
Mindezek ellenére nagyon jól érezte magát, élvezte az egészet és jókat evett, jókat aludt. 
Nem messze a szállástól volt egy piac is egy péntek reggel. Házi készítésű termékeket árultak, szappanokat, süteményeket, kolbászokat, lekvárokat és minden finomságot. Békéscsabaiak is voltak, odaléptünk hozzájuk pár szóra és egy kis kolbászkóstolóra is. Nagyon tetszett ez a piac, mindent végig ettem volna (kivéve a szappanokat).  :)