2014. február 20., csütörtök

Online élet és az ottani viselkedés

Sokat látott téma ez ma már, de az elmúlt hetekben többször is találkoztam és láttam olyan dolgokat, amin csak pislogtam és még mindig meg tudok lepődni, hogy egyes emberek hogyan viselkednek elbújva egy gép mögé.

A történet röviden:
A facebookon rengeteg lehetőségünk adódik különböző csoportokba csatlakozási kérelmet elküldeni. Legyen az a hobbink, pl. barkácsolás, könyvolvasás, vagy esetleg csere-bere csoport vagy nyelvtanulással kapcsolatos team-ek. Ezek szerintem fantasztikusan jó kezdeményezések, mert a mai világ már ilyen. Rohanó. Belépsz, gyorsan ráguglizol valamire ami érdekel, vagy belépsz erre az oldalra és kiírod a csoportba hogy mit szeretnél kérni, kérdezni vagy esetleg meg mutatnád az általad elkészített tárgyat. A tagok belépéskor tájékozódnak, hogy milyen szabályoknak kell megfelelni, így valószínűleg tudjuk mindannyian mit kell tenni.
Itt jön a csavar, egyesek azt képzelik, hogy a csoport létrehozásával ők lettek a mindenség atyja és kérdezés nélkül eltünteti a posztodat, sajátjaként jeleníti meg és még nem is szól. Ha esetleg rákérdezel mi történt, közli veled, hogy van csoport szabályzat, olvasd el.  Rá kérdez még egyszer hogy de mit is csinált rosszul?! Hát nem jó helyre töltötte fel amit fel akart. Mindezt bunkó, lekezelő, arrogáns módon teszi, oda dobálva a szavakat. Kérdezem én: nem lehet normálisan bánni a másikkal? Tisztelni? Nem csinált szerencsétlen semmi rosszat. Hát az adminoknak nagyon sok dolguk van és nincs idejük ilyesmivel foglalkozni. Jó, jó. Ezt is aláírom, de nem tartott kést senki a nyakához, hogy már pedig te admin leszel és csinálod. Sok a munka egy ilyen csoport irányításával, de lehet emberségesen bánni a másikkal, segítséget nyújtani, nem pedig úgy bánni vele ahogy.
(Később kiderült, a kedves hölgy már nem admin és a szénája nagyon úgy áll, hogy a csoportból is kitiltják).

A másik sztori az pedig a csoporton belüli viselkedés egymással.
Feltesz az ember egy képet a saját munkájáról. Szeretné meg mutatni mit készített, büszke rá, hogy sikerült neki. Jön egy irigy, rosszindulatú ember és gondolkozás nélkül odavág egy mondatot, melynek lényege: "hogy néz ez ki?"
Nem gondolja, hogy megbántja a másikat, kellemetlen órákat szerez neki, lelkiismeret furdalása lesz, hogy lehet mégsem kellett volna kitennie. Lehet egy életre megutálja azt, amit eddig mindennél jobban szeretett. Egyetlen egy rossz mondat. Aztán jönnek a reagálások és elrondítják a gyönyörű munkát a szitkozódások és egyéb szövegek.
Gyönyörű, mondhatom.
Tudom, hogy nem kell foglalkozni másokkal de akkor ő miért foglalkozik veled? Ha nem tetszik valami, akkor tovább görgetek, vagy intelligensen rá kérdezek, hogy esetleg miért lett olyan, amilyen, vagy kérdezze meg hogy építő kritikát elfogad-e és írja lesz szépen hogy mi a saját véleménye.
Nem úgy születik egyik ember sem, hogy tökéletesen tud mindent. Tanulunk, napról napra egyre többet. Gyakorolunk és foglalkozunk vele, hogy minél jobbak lehessünk és jön egy ilyen ember. Szavakba nem tudom önteni, hogy én mit éreztem, amikor olvastam ezt más munkája alatt, pedig csak szemlélő voltam.
Undorító, gusztustalan, aljas az ilyen ember.

Remélem hogy egyszer eljut ez a szöveg azokhoz, akikről beszélek. Gondolkozzanak el rajta, hogyan is kell viselkedni, még ha egy gép mögött ülünk is!

8 megjegyzés:

  1. Teljes mértékben egyet értek veled.

    VálaszTörlés
  2. Minden szavaddal egyet értek. Én is benne voltam pl amatőr fotós csoportban, ahol az emberek nagy része a számukra kedves képeket postolta, míg a maradék fikázta, hogy ez szakmailag miért nem jo, miért amatőr és szar. Bocsánat,ennél durvább szavakat használtak. Újra hangsúlyozom, az amatőrségen volt a lényeg. Ki is léptem belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erősen gondolkozom én is rajta, hogy bent maradjak-e a csoportba, vagy kilépjek. Nekem ilyen emberek társaságára nincs szükségem!

      Törlés
  3. Elszomorítóak ezek az esete, mostanában valahogy senki nem hajlandó figyelembe venni, hogy a másik, akinek a lelkébe taposnak szintén érző emberi lény, tele érzésekkel. Egyetlen ilyen hozzászólás óriási rombolást tud végezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nagyon sok mindenki már csak magával törődik és nagy ívben tesz másokra. :(

      Törlés
  4. Én ezért nem is mutatok meg semmit ilyen csoportokban, s véleményem se osztom meg, mert tuti valaki úgyis beleköt.
    Inkább a blogokon nézelődök, véleményezek, itt még egyenlőre nincs annyi rosszmájú mint az arckönyvön.

    VálaszTörlés
  5. Sajnos én is egyet értek veled.... borzalmasak az emberek, persze tisztelet annak a néhánynak, aki nem. Az Énközpontúság brutálisan elhatalmasodott....
    ÉN most már csak egy csoportban vagyok benn facebookon, az egyetemi szakom csoportjában, szerencsére jó a társaság, úgyhogy mindenki kedves a másikkal, és nagyon sok dolgot meg tudunk beszélni.
    De ahonnan kiléptem ugyanezek a problémák voltak, mint amiket leírtál....

    VálaszTörlés