2014. február 21., péntek

Magyar a magyarnak farkasa

Az előző bejegyzésem is ezt a témakört öleli fel, csak ez most átnyúlik a határokon és a külföldön élő magyarokról szeretnék mesélni nektek.
Tavaly augusztusban kerültem ki Németországba ugye. Az elején nem nagyon ismerkedtünk, de ahogy telt az idő, egyre több embert ismerünk meg és ki.

Itt kint ahogyan viselkednek a magyarok az eléggé elkeserítő és a legnagyobb baj, hogy ezáltal nem csak saját magát, hanem az összes magyart sajnos minősíti.
Sok külföldi munkaadó ha megkérdezi, milyen nemzetiségű a munkakereső és meg tudja, hogy magyar, vagy azonnal rávágja, hogy nincs felvétel vagy lecsapja a telefont.

Elhagyja az otthonát, ott hagyva a szeretteit mert úgy érzi, hogy neki itt terem babér és itt kint kell megpróbálnia. Kijön "egy szatyorral", munkát keresnek neki mások, lakást keresnek neki mások és mi a hála? El se megy dolgozni, vagy ha elmegy rövid időn belül hazamegy szó nélkül és a jobbik eset amikor jelez hogy mégsem jön ki és visszamond mindent.

Ez nem általánosítás, ne értsetek félre, de a legnagyobb vágyam az volt, hogy dolgozhassak és képzeljétek, előttem is magyar takarítónő volt Ankénál.
Nem akarok hencegni, meg dicsekedni sem, de elém van minden rakva. Ma csokitortát ettem, plusz pénzt kaptam, édességet, virágot. Mindig odafigyelnek rám. Nézik az időt, hogy mikor kell mennem és szólnak hogy induljak. Nincs dirigálás. Megkérdezi, van e kedvem? Vagy tennék e neki egy szívességet?
Reggelente jó reggelt képeket és üzeneteket kapok tőle whats up-pon.... és még sorolhatnám. Minden apró dolognak ami velem kapcsolatos, olyan nagyon tudnak örülni és érzem hogy szeretnek.
És ez nem volt megfelelő a hölgynek. Nem ment többet. Könyörgöm, más 13 órát dolgozik egy hideg gyárba vagy koszba és mocsokba kell dolgoznia, neki ez nem volt jó?????

Van egy nagyon kedves család, akiket megismertünk itt kint. Rettenetesen aranyosak, jószívűek és barátságosak. A család hölgy tagja segített a munkában nekem. Mindig linkeli az új kiadó lakásokat, nyelvtanfolyamokat....
Képzeljétek, állandóan kihasználják. Magyarok. Hívogatják, nyomják a kapucsengőt. Ezt intézd el, ide menjél, oda gyere el velem meg ezt hívd már fel mert nem értem mi ez stb stb stb. Az elején szívesen segít az ember a másiknak mert tudja, milyen érzés kijönni egy idegen országba, idegen nyelvvel. De amikor akaratos, követelőzik, zaklat és még ő van felháborodva hogy miért nem, meg hát pénzért? Azt hittem ingyen, vagy még kevesebbért.......Töltögeti a hivatalos papírokat, orvoshoz mászkál másokkal pedig biztosan lenne jobb dolga is, pl. a kislányával lenni. Szegény ki is akadt a múltkor és teljesen meg is értem őt.

Amit még leírnék, hogy leleményes a magyar ember. Most hallottam ezt is és azt hittem a szék mellé ülök.
Itt kint, tőlünk nem is olyan messze van egy magyar hölgy. Segít. De hogy.....
Itt kint szokás a németeknél, hogy kitesznek bútorokat, elektromos készülékeket stb, mert szeretik sűrűn cserélgetni ezeket. A dolgoknak semmi baja, egynémelyiken még karcolás sincsen és természetesen ingyen el lehet hozni. Hát ez a leleményes hölgy begyűjti őket és PÉNZÉRT árulja a magyaroknak.
A másik, több mint 60 000 ft-nak megfelelő euróért "segít" albérletet keresni. Itt nálam szakadt a cérna.
Jó, jó, idő meg keresgélés meg biztos telefonálgat is utána, de könyörgöm azért ne szaladjunk már el ennyire.
Persze a nő szemében mindenki más idióta és neki ez így tökéletesen megteszi és posztolja folyamatosan az újonnan megvásárolt telepjárójának a fotóját az interneten, aminek az árába sok magyar család nehezen összekuporgatott és külföldi kiutazásra félretett pénze lapul.


Gondoltam megosztom veletek ezt, bár biztosan tudnék még írni.
Nagy csalódással tölt el mindez.


(Mennem kell pakolni, hajnalban indulunk haza. Jók legyetek. Otthonról írok majd!P.)

7 megjegyzés:

  1. Elszomorító dolgokat írtál le! Sajnos ilyen a világ:(

    VálaszTörlés
  2. Érdekes a férjem 5 évig élt kint Németországban, 1997-2002 között és ő azt mesélte kifejezetten kedvelik a magyarokat,mert dolgosak, segítőkészek. Neki csak jó tapasztalatai voltak, haza sem akarta engedni az étterem vezetője, annyira kedvelte. Most Ausztriában dolgozik már 4 éve és ugyan az a tapasztalata, kedvelik a magyarokat. Én meg inkább azt nem szeretem, amikor a magyar a magyart szidja.:(

    VálaszTörlés
  3. Remélem nem értetted félre amit írtam. Én büszke vagyok arra hogy magyar vagyok. Nem szerettem volna senkit meg bántani. Ezeket a dolgokat hallottam. Nem saját tapasztalat.
    Ahol én dolgozom és ahol a párom, ott is szeretnek mind a kettőnket szerencsére. :)
    Bocsánat hogy ha rosszul fogalmaztam.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem nem fogalmaztál rosszul, és bizonyára van, ahol más a tapasztalat mind a magyarok részéről, mind a külföldiekéről. Hiába magyar valaki, attól még viselkedhet furán, ahogy itt Magyarországon is van, akinek nem felel meg a legjobb állás sem, és van olyan is, aki mindent megtesz, hogy a munkaadója elégedett legyen vele. Remélem, a segítőkész ismerősöd is megtanul majd nemet mondani – sajnos nekem is meg kellett tanulnom, hogy hiába segítek jóhiszeműen nagyjából mindenkinek, úgysem kapok viszonzást, sőt sokszor még köszönetet sem :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már jó úton halad. Lecserélte a számát. Nekem is kéne tanulnom tőled akkor . Mindig megadom az esélyt.

      Törlés
  5. Remélem, jó utatok volt haza.
    Leleményes a magyar ember, és ez a mentalitás sajnos nem csak külföldre igaz. A több véleményemet meg már ismered.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jó, köszönjük szépen.
      Leleményes bizony, amivel így önmagában nem is lenne baj ha arra használná amire kellene.

      Törlés