2014. január 16., csütörtök

Mindennapok

Telnek a napok, már csak azt vesszük észre lassan, hogy újra indulunk haza. Kicsit több, mint egy hét.
Tegnap dolgozni voltam és gyorsan eltelt a tegnap. Ma itthon voltam, tettem-vettem, csináltam a megszokott itthoni dolgokat, fűztem is:

Tegnap reggel minden bajom volt. Egyáltalán nem volt kedvem menni sehova se. Untam ezt az egészet, haza akartam menni és elfelejteni mindezt, otthon maradni és csinálni ami nekem való.
Ma reggelre ez azonban megváltozott. Sétáltam be Gergőhöz,mert itthon hagyta a telefonját. Zene a fülbe és olyan jól éreztem magam. Nézelődtem, dúdoltam a zenét és felszabadultnak éreztem magam és boldognak, ellenben tegnap....eléggé nehéz ezekkel az ingadozásokkal együtt élnem, hát még Gergőnek velem, igaz? :D
A lényeg, hogy vagy többet kellene zenét hallgatnom, vagy egy jó nagyot rázni magamon és előre nézni, nem pedig nyűglődni és hisztizni (ahogy a másik nem fogalmaz).

Nem könnyű ez a "kétlaki" élet. Ezt pedig csak azok fogják úgyis megérteni, akik már legalább egyszer kipróbálták....

6 megjegyzés:

  1. Próbálj meg úgy tekinteni rá, hogy milyen szerencsés vagy, amiért megadatott, hogy megismerhetsz egy másik országot, élhetsz ott, láthatod a mindennapokat. Ez kiváltság, mégha nehéz is, mindamellett pedig egy hatalmas tapasztalat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a legtöbbször sikerül is így gondolkoznom, de néha néha az ember elgyengül és kicsit elbújna.... :) :)

      Törlés
  2. Szuper karkötő!!
    Nagyon tetszik ez a fotó!! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép karkötőt fűztél!

    VálaszTörlés