2017. április 12., szerda

Az elmúlt 3 hónapunk

Igen, igen, tudom. Nem jelentkeztem de azt hiszem, ebben az esetben bocsánatot érdemlek! ;)

Eltelt több, mint 3 hónap a kislányom születése óta. Mintha csak tegnap vitt volna Gergő a kórházba. :)

Jól vagyunk és minden rendben van velünk. Luca szépen gyarapszik és napról napra egyre ügyesebb. ♡
Hangosan kacag és nagyon jó kedvű. Nagyon sokat mosolyog és állandóan jár keze-lába! :)

Az első apró betegségen is túl vagyunk már. Mert hát a kötelező vizsgálatokat a gyerekkórházba kell ám elvégeztetni, ahol szegény beteg kisbabákat ápolják...Szerencsére csak egy kis köhögéssel megúsztuk, de azt is borzasztó volt hallani. :(

A kötelező oltásokból is megkapott már kettőt. Nagyon sírt, de gyorsan megnyugtattam és minden mellékhatás nélkül el is felejtettük. :)

Az egyetlen ès legnagyobb szívfájdalmunk, hogy nincs együtt a család. Gergő kint van, mi pedig itthon, Magyarországon. Az első hónapot velünk töltötte, de aztán sajnos mennie kellett. Nemsokára azonban mi is megyünk ki vele. :)

Most sajnos csak ennyire tudtam bejelentkezni, mert ébredezik Huncutka, de megpróbálok most már többet jelen lenni itt is.

Addig is engedjétek meg, hogy pár képet megmutassak nektek.

Sokszor ölelek mindenkit!!!!




 Utàlja az összes sapkát és addig fecereg, amíg el nem fordul a kis buksiján! :)
  
A pelenkázót sem arra használjuk, amire való! :)

Az első kacagás :)
video


2017. január 18., szerda

Az első 2 hetünk hármasban

Tegnap volt 2 hete, hogy igazi család lettünk. ♡
Szeretek erre gondolni. :)

Luca éppen alszik. Gondoltam jövök egy pár soros beszámolóval.

24 órát voltam èbren kb. mire kibújt a kis Bogyókánk. Ebből intenzíven hetet vajúdtam erős fájásokkal. A szülésznőm végig mellettem volt és támogatott, segített na meg kicsit macerált is, de tudom, ez mind azért volt, hogy nekem könnyebb legyen. Volt egy pillanat, amikor majdnem feladtam már, de aztán valahogy összeszedtem magam és csak magunkra koncentráltam.
A fájdalomküszöbön nagy, vagyis azt hittem, hogy nagy, de rá kellett jönnöm, hogy a szülés meg sem közelít semmilyen általam eddig átélt fájdalmat. A folyamatos nyúlkálások, vizsgálatok is rátesznek még egy lapáttal így amikor a vizsgáló felé indultunk, pillanatok alatt felébredtem. Ugyanis a végén 2 fájás között el-el bóbiskoltam, annyira kimerültem.

Nagyon elfáradtam és sokszor a sírás kerülgetett már, de mindig Lucára gondoltam és igyekeztem összeszorítani a fogaimat és tűrni. A fájásokkal nem lett volna gond, viseltem, de mivel nem tágultam, így manuálisan állandóan rásegítettek, így azokban a percekben a pokolban èreztem magam.  Na ezek a percek vették ki belőlem az összes energiát.

Egy szó, mint száz, akkor azt mondtam, nem csinálom újra végig.
Most azt mondom, Lucáèrt bármikor újra kezdeném.
Aztán majd egy pár hét múlva újra beszélünk erről!  ;)

Pankácska nagyon nyugodt kisbaba. ♡ Nagyon türelmes, leszámítva akkor ha már nagyon nagyon éhes.
Nagyon jókat eszik és hatalmasakat alszik, így éjszakánként én is tudok pihenni mellette.
Kívánni sem lehet szebbet, jobbat nála. ♡
Nagyon szerencsések vagyunk!!!

Anyukám rengeteget segít nekünk. Nélküle nem tudom mi lenne.

A védőnő már kétszer is járt kint nálunk, de szinte csak ránk néz, mert kötelező ugye.

Látogatókat egyelőre nem nagyon fogadunk. Tartok az influenzàtól, mert Békés megyét most érte el. Anyatejes ugyan Luca, de még olyan kis csöpp és törékeny, így majd ha kicsit erősödik, akkor engedem emberek közé. :)

És a 2 hetes nagylányom:


Vártuk a védőnénit

Szellőztettünk, levegőztetjük a nyitott ablaknàl

Kajakóma

Apánál kicsikét nyüszizek ♡

Első autókázáson

Szóval, ilyenek vagyunk! :)

Olyan gyorsan eltelt ez a 2 hét, nem is gondoltam volna. 

Nagyon örülök hogy itt van nekünk és nagyon boldog vagyok!!!!♡♡

A legszebb dolog az életben!

2017. január 10., kedd

Édesanya lettem

2017.01.03-án 22:27-kor 3260 grammal és 49 centivel megszületett a kislányunk, Luca Panna! ♡

Mind a ketten jól vagyunk és minden rendben van! :)

Nagyokat alszunk, jókat eszünk ès szeretünk mosolyogni, na meg grimaszolni is. :)






Csodásan telnek a napjaink! Imádom az egészet!! ♡♡


Sokszor ölelünk mindenkit Lucival! ♡

2016. december 18., vasárnap

Egy kis időre elköszönök

Nem, nem végleg! :)

Mielőtt esetleg azt hinnétek, hogy baj van, gyorsan leszögezem, hogy nincs semmi gond! :)
Minden a legnagyobb rendben van, jól vagyok és a pocaklakóm is.

Az elköszönésem (rövid időre) egyszerű magyarázata, hogy elérkeztem a terhesség utolsó napjaiba, heteibe. Nem tudom, hogy mennyi van még hátra vajon és most nem a kiírt időpontra gondoltam, hanem arra, hogy Luca mikor szeretne kibújni.

Csütörtökön hajnalban a testem jelezte, hogy készen állunk lassan a szülésre, így elérkezett nálam a befelé fordulás, a magamra koncentrálás időszaka. Nem kommunikálok senkivel sem a családomon kívül pontosan emiatt.
Nem szeretnék senkit sem megbántani, sem pedig elmarni magam mellől, de nekem most egy én időre van szükségem, mielőtt Luci megszületik.
Szeretnék nyugodt lenni, nem agyalni és ezt az utolsó időt nyugalomban tölteni.

A szülésre koncentrálok, hogy minden rendben lesz velünk és persze arra, hogy Apát még megvárja a kis Bogyóka, ami 3 nap. :)

A szülés után is szeretnék minden időt kihasználni, hogy úgymond megismerjük egymást és összeszokjunk, mi így, hárman! :)

Ígérem, hogy ha megszületett, fogok jelentkezni. :)


Szeretnék minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánni! 
Sok sok pihenéssel, kikapcsolódással, nagyon finom ételekkel és persze Kevinnel!  ;) 


Ölelek mindenkit: Pancsi <3 

2016. december 8., csütörtök

Idei Mikulás

Járt nálunk is a Mikulás idén. Luci is kapott egy kis apró kedvességet a leendő nagybácsiéktól. Így lesz mibe tenni jövőre is a kis csomagocskát.


A jobb alsó képen pedig az én Mikulásom ajándéka van. Apa találkozott vele útközben hazafele Németországból.

Zsomboromnál is látogatást tett a Miku. Persze többször is, így csak kapkodta a kis okos buksiját, hogy mi történik körülötte.

Az öcséméktől kapott csomival

Anyáék ajándéka egy tűzoltósátor

Tőlünk is kapott ám


Luca szobàja is kèszül lassan



A 36.hétbe lépek holnap, így az utolsó hajrá következik. 

Tegnap pedig olyan szépen esett a hó a városban, hogy próbáltam megörökíteni, de nem sikerült. 



Gergő vasárnap visszautazott. Csak egy hosszú hétvégére jött most haza de 2 hét múlva ilyenkor már itthon lesz velünk és marad is februárig. 

Meglátogattuk a szülőszobát. Körbe lettünk vezetve, minden meg lett mutatva. Most már kicsit izgatottabb vagyok, de nagyon várjuk már a kis Huncutot. 

Tegnap voltam egy vizsgálaton, majd 20-án megyek az első CTG-re. 

Jelenleg eléggé ágyhoz vagyok kötve, inkább óvatossági okokból. Pihenek most már, de tényleg. 

Egyébként semmi nem történik, de úgy igazán semmi. Most a karácsonyi hangulat is elcsendesedett, nem készülődök, pedig akartam pár díszt még. 

Egyedül is vagyok. Nagyjából kb. tojik mindenki a fejemre mostanában, de ezt kihasználva próbálok befelé koncentrálni most már és csak magunkra figyelni. :) 

Szerintem ebédre rendelek magamnak egy nagy pizzát és bekuckózva keresek egy jó filmet, akár még lehet karácsonyos is. :)

Szép napot mindenkinek!

2016. november 28., hétfő

Ünnepi sarok, karácsonyi díszek

A szobánk egyik sarka most ilyen



Mr.Snowy-nak csak rövid ideig volt társa. Már az új helyén van, sógoroméknál. :)
A fát is én készítettem, szintén fonaltechnikával.

Készülnek még díszek, kreatívkodok kicsit. Apukám készített  nekem egy sablont fonal csillagok készítéséhez. 


Ilyen készen az egyik


Majd az ablakba fogom felkötni őket egymás alá, fehér színnel variálva.
Meg a polcokra ezüst boát tettem és apró masnikat készítettem szalagból, azokat még ráteszem és készen is leszek, ha csak ki nem találok még valamit! :)

A karácsonyi kaktuszom is virágba borult, szegény kicsit meg is nyekkent a súly alatt. 


Kellemes hangulat van így a szobába. Továbbra is várom a karácsonyt!! :)
Már csak 25 nap! ;)


2016. november 22., kedd

Mr. Havas megérkezett-DIY hóember

Üdvözletem! 

Mr. Snowy vagyok! Tegnap nyertem el végső formámat, ami a facér nők nagy örömére igen kerekdedre sikerült! Szívesen ismerkedem hasonló kaliberű egyedekkel! :) :) 




Szóval igen, végre az enyém is készen van. Itt vigyorgok azóta is, ha ránézek. Irtó cuki lett az én szememmel és persze biztos elfogult is vagyok, de hát imádom! :) 
Sógornőm már írt is, hogy ha megveszi a szükséges hozzávalókat, akkor készítek nekik is egy ilyet?! 
Időm, mint a tenger és élveztem is a készítését. Jó, nem mondom, hogy nem akadtam ki egyszer, kétszer, de ennyi belefér. 

Az elkészítéséhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy itt görcsöltem, hogy milyen ragasztót használjak. Megvettem a decoupage ragasztót, ami tökéletesen megköt és működőképes, de az a fejét és a testének csak a 40%-át adta ki. Előkerült egy régi doboz tapétaragasztó is, de az nekem túl csomós lett, gondolom mert vagy 6 éve ott állt, így nem azzal folytattam, hanem főztem csirízt!
Higgyétek el nekem, a legolcsóbb és mégis a legjobb technika. 2 dl vízben elkeverek 3 púpos teáskanál lisztet, kikeverem és mehet a tűzhelyre. Puding állagú masszát főzök belőle, megvárom míg hűl és mehet a menet. A radiátoron pedig pár óra alatt meg is kötött. 

Érdemes kipróbálnia annak, akinek van egy kis ideje. Nem kell egyszerre nekiugrani. Ha csak szabad fél óránk van, akkor is kezdjünk neki, mert hamar megvan és hatalmas sikerélmény. Gyerekekkel is eszeveszett jó időtöltés és az sem gond, ha nyakig csirizesek lesznek, mert semmi káros anyag nincs benne (persze megfelelő öltözetben). ;)

A facebookon benne vagyok egy nagyon jó csoportban. Kézzel készített Karácsony a megnevezése. Szebbnél szebb kézzel készített díszek tömkelege lelhető fel és nagyon kedves emberekkel lehet társalogni, segítséget kérni és megvitatni egy-egy ötletet, technikát. 
Kis gondolkozás után úgy döntöttem, feltöltöm a képet Mr. Snowy-ról és megmutatom, az én hóemberem hogy sikerült. Azóta is csak pislogok folyamatosan. 
Jó pár hozzászólás és 1212!!!! like érkezett a képemre, ami azóta egyfolytában csak növekszik. 



Ennél nagyobb elismerés nekem most nem is kellett. Tudom, nem like-okban mérik a boldogságot, de jelen esetben számomra ez nagyon sokat jelent, mert több, mint ezer ember ismerte el a munkám és nagyon sokan tanácsot és segítséget is kértek. 
Ugyan nem az én ötletem volt és meg is jelöltem a forrásaimat, videót, leírást linkeltem, de mégis valahogy akkora örömöt okoz ez most nekem, hogy azóta is csak mosolygok és érzem, hogy boldog vagyok. :)  

Nekem most minden kis apróság borzasztóan sokat számít, mert egyedül vagyok itthon és már nagyon kimozdulni sem tudok, nem sok interakció ér. Ezzel most annyira feltöltődtem, hogy remélem jó pár napig ki fog tartani. Aztán megcsinálom a soginőmnek is, és azzal megint el leszek egy darabig. 

Van még folyamatban több dekoráció is, de arról most még nem beszélek, mert az egyik félkész állapotban van és kicsit elakadtam a folytatást tekintve. A másik meg még csak fejben van meg, hozzávaló hiányban szenvedek, de amint kész lesznek, jövök és mutatom! 

Ti készülődtök már az ünnepekre? 
Hétvégén már advent első vasárnapja lesz! :)